A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Deák Ágnes: Deák Ferenc és a passzív ellenállás

Deák Ágnes Deák Ferenc és a passzív ellenállás 1849 őszétől - az alkotmányos ígéretek ellenére - a birodalmi beolvasztás abszolutisztikus kísérlete kezdődött Magyarországon. A megtorlás és a politikai represszió légkörében a passzív ellenállás a politikai elit hivatalosan vallott programjává vált, ebben a tekintetben nem különböztek liberálisok és konzervatívok, itthon maradottak és emigránsok. Lehetőség szerint igyekezzünk nem érintkezni az új államhatalom közegeivel, még kevésbé vállalni bármiféle állami hivatalt, ehelyett zárkózzunk be a családi, illetve baráti körbe, s ott tartsuk ébren a hazafiúság, a nemzetiség és a szabadelvűség iránti elkötelezettség szellemét - foglalhatnánk össze ennek alapelveit. Deák Ferenc maga a nyilvánosság előtt soha nem „hirdette meg'

7 a passzív ellenállást. Különböző tényezők azonban szinte predesztinálták a passzív rezisztencia élő szimbólumának szerepére. Személyében is érintette őt az 1849 őszén megindult haditörvényszéki eljárás sorozat. A kormányzat két tényezőt tekintett perdöntőnek a kompromittáltság megállapításánál: mivel az uralkodó 1848. október 3-án feloszlatta a magyar országgyűlést, az az után kifejtett politikai tevékenység már törvénytelennek számított; másrészt pedig a Függetlenségi Nyilatkozat kibocsátásában való bármiféle közreműködés a felségsértés vádját vonhatta maga után.

1 Deák képviselőként részt vett az országgyűlés munkájában 1848. december végéig, így természetesen rá is vonatkozott az igazolás kötelezettsége. Ősz elején Vas Gereben társaságában még néhány hétre Felsőnyékre távozott, de 1849. november 7-én Tolnay Károllyal együtt jelentkezett Pécsett mint igazolásra kötelezett. 1850 tavaszán a pécsi hadbíróság elé idézték. Igazoló iratában kifejtette, az októberi feloszlató királyi rendelet után is képviselő maradt, mivel még remélte az ellentétetek békés megoldását, s erre való közreműködésre az országgyűlésben való részvétel nyújtotta az egyedüli lehetőséget. Végül május 17-én megszüntették az ellene folyó eljárást, mivel a rebellis debreceni parlament munkájában már nem vett részt.

2 Állandó aggodalom gyötörte azonban jóbarátai és egykori közeli 1 Hermann Róbert: Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után. Bp., 1999. 20. 2 Ferenczi Zoltán: Deák élete. Bp., 1904. 2. köt. 221. A hadbírósági felmentő határozatot lásd: Kräften százados hadbíró irata, Pest, 1850. május 17. Hadtörténelmi Levéltár, Abszolutizmuskori iratok, a pesti hadbíróság iratai, 1850-3/322, közli: Deák Ferencz beszédei. Szerk. Kónyi Manó. Bp., 1903. 2. köt. 381. Deák igazoló iratát összegzi a pesti hadbíróság jelentése a III. Armee-Commando rendőri osztályához, Pest, 1850. márc. 15. MOL D 37 9. cs. 6. tétel 5149. sz. Ismerteti: Urbán Aladár. Deák életrajza, in: Az 1848-49. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., 2002.193. 33