A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Kiss Gábor: Deák Ferenc tisztelete Zala megyében

DEÁK FERENC TISZTELETE ZALA MEGYÉBEN A kúria déli szobájában, vagy a ház előtti vadgesztenyefák alatt nyugodtan, a titkosrendőrségtől nem tartva lehetett beszélgetni a legkényesebb ügyekről is.

31 Sokan jöttek Deákhoz más okokból is; vendégeskedett itt Vörösmarty Béla és Ilona, mások meg csak azért keresték, hogy tiszteletüket tegyék a „haza bölcse" előtt. így vált ez a kis, eldugott zalai falu a magyar történelem részévé; mostani lakói is büszkék erre, ápolják Deák Klára és Oszterhueber József síremlékét, s a kúria egykor Deák által lakott szobájában kis emlékmúzeumot rendeztek be. Deák Ferenc 1869-ben, sógora halálát követően járt utoljára Pusztaszentlászlón; Zala megyében pedig 1873-ban, amikor Széli Kálmán kíséretében Nagykanizsára látogatott. Látogatásának közelebbi célja nem ismert, de annyi bizonyos, hogy elutazása után két nappal, október 24-én a város főterét (a felsőtemplom előtt) Deák Ferencről nevezték el, a vasút felé nyitott új utcát pedig „jobb kezéről", Csengery Antalról.

32 A város mindig is őrizte egykori neves diákjának emlékét, pedig Deák nem támogatta Nagykanizsát abban, hogy átvegye a megyeszékhely szerepét Zalaegerszegtől. De ebből nem lett harag. Deák Ferenc 1876. január 28-án hunyt el - temetése országos gyászünnep volt, százezres tömeg kísérte a koporsóját, ravatalánál Erzsébet királyné imádkozott, sírkápolnájához Kossuth Lajos küldött cipruságat. Zala megyében is nagy reverenciával emlékeztek meg róla: „Csak e nemzetnek élt; csak e nemzetnek halt meg. Ezért lett halálával a magyar nemzet árva" - írta róla a Zalai Közlöny.

33 A lap - Zala megye legjelentősebb korabeli sajtóorgánuma - február 3-án minden oldalát gyászkeretbe foglalta, így emlékezett a megye nagy fiára. Február 5-én Zalaegerszegen, Nagykanizsán és sok helyen megyeszerte gyászistentiszteleteket tartottak a felekezetek. A nagykanizsai izraeliták határozatot hoztak arcképének megszerzésére és a hitközség tanácstermében való kifüggesztésére, hogy az utókor a képre tekintve „mostoha idődben kitartó álhatatosságra buzdíttassék, boldog napokban pedig mérsékletet és szerénységet tanuljon."^ A vármegye 200 fős küldöttséggel vett részt a temetésen, az ideiglenes kápolnába helyezett holttest mellett zalai huszárok képeztek sorfalat.

35 A megyegyűlés február 7-én határozatot fogadott el egy Deák-emlékoszlop létesítéséről a megyeszékhelyen. Ehhez kapcsolódóan több helyen - Nagykanizsán, Kehidán és másutt - szintén születtek határozatok, elképzelések emlékének megörökítésére. A tervek azonban csak lassan váltak valóra, kivéve egyet: a Zalaegerszegre szánt emlékoszlop helyett (a kormány szoborállítási tervének hatására) a vármegye is a szoborállítás mellett döntött. 1879. szeptember l-jén, ünnepélyes külsőségek között avatták fel az ország első egész alakos, ércből öntött Deák-szobrát, melyet azután napjainkig ország- és megyeszerte számos hasonló alkotás követett, hitet téve a legnehezebb időkben is a „haza bölcsének" igazsága, emlékének őrzése mellett. 31 V. ö. pl. Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából. Bp. 1911.; Tarányi Ferenc: Emlékezés Deákra. Bp. 1909.13 p. 32 Kunics Zsuzsa: Deák Ferenc és kultusza Nagykanizsán. In: Pannon Tükör. 2003. 2. 52. p. 33 U. o. 34 Zalai Közlöny. 1876. febr. 6.1. p. 35 U. o. 2. p. 89