A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Foki Ibolya: A városi igazgatás rendezésének problémái Zala megyében 1849–1850-ben

A VÁROSI IGAZGATÁS RENDEZÉSÉNEK PROBLÉMÁI ZALA MEGYÉBEN 1849 — 1850-BEN Zala megyébe 1849 július közepén vonultak be végleg a császári seregek. Nyár végére a megye teljes katonai megszállás alá került.

4 Ezt követően itt is megindulhatott az új önkényuralmi rendszer kiépítése. Zala megye a soproni katonai kerületen belül kezdetben a pécsi, majd 1849 novemberétől a székesfehérvári polgári kerülethez tartozott.

5 Az „ideiglenes közigazgatási rendezettben foglaltak végrehajtását Bogyay Lajos kormánybiztosi kinevezése után, 1849 november közepén kezdték meg. A Muraköz 1849-ben bekövetkezett elcsatolása miatt területileg kisebbé vált megyében megváltoztatták a járási beosztást és hamarosan sor került a községi elöljáróságok, városi tisztikarok megújítására is. Ennek során Bogyay Lajosnak kellett érvényt szereznie azoknak az irányelveknek, amelyeket a es. kir. kormányszervek a hazai közigazgatásban szerettek volna meghonosítani. Ennek lényegét a közigazgatás racionalizálása, a lehető legkevesebb hivatalnokkal a lehető leghatékonyabb munkavégzés jelentette. A közigazgatás igazságszolgáltatástól való elválasztásának, a hatósági intézkedő fokozatok elkülönítésének, a hatáskörök éles elhatárolásának, a szakigazgatás kiépítésének, a szabályozott ügyvitelnek a keretei között pontos, lelkiismeretes munkát és nem utolsósorban szaktudást vártak el a hivatalnokoktól. Ebben a rendszerben nem volt helye fölösleges állásnak és fölösleges tisztviselőnek. Tiszta, áttekinthető viszonyokat kívántak, mindezt szigorú alá- és fölérendeltséggel ötvözve, ahol a fölöttes hivatalnok tekintélye előtti meghajlás, a feltétlen engedelmesség alapvető követelménynek számított. Ezáltal persze a legalacsonyabb szintű közigazgatási szerveket egyszerű végrehajtó apparátussá degradálták, és az önálló kezdeményezést rendkívül szűk korlátok közé szorították. Mindezzel a bécsi kormányszervek a rendezett állam képzetét szerették volna kelteni a meghódított ország polgáraiban, és azt remélték, hogy a polgári jogviszonyok létrehozásával, a szabályozott, gördülékeny ügyintézéssel könnyebben elhárítják a tőkés fejlődés útjában álló akadályokat, az anyagi felemelkedés lehetőségeinek megteremtésével pedig majd a lakosság szélesebb rétegeinek bizalmát is meg tudják nyerni.

6 Ezeket az elveket azonban - különösen a községi, városi közigazgatás szintjén - csak részben sikerült átültetni a gyakorlatba. Mindjárt a kezdet kezdetén ugyanis jó néhány olyan kérdés vetődött fel, amelyre egyelőre senki nem adott választ. A közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásával pl. jelentősen csökkent a városok bíráskodási jogköre. Ezért szükség lett volna annak tisztázására, hogy megmaradt feladatkörüket a városok hány és milyen beosztású tisztviselővel tudják rendesen ellátni. S ugyancsak a közigazgatás és igazságszolgáltatás elkülönítéséből eredően jelentkezett egy általánosan felmerülő 4 Nóvák Mihály: Zala vármegye az 1848-49. évi szabadságharcban. Zalaegerszeg, 1906. 195-196., 210. p.; Molnár András: Zalaegerszeg 1848-1849-ben. Zalaegerszeg, 1998. /Zalaegerszegi Füzetek 5./ 101-102. p. 5 Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849-1854. Levéltári Közlemények, 1986.1. sz. 99-100. p. 6 Sashegyi Oszkár 20., 29., 36. p. 71