A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)
Foki Ibolya: A városi igazgatás rendezésének problémái Zala megyében 1849–1850-ben
Foki Ibolya A városi igazgatás rendezésének problémái Zala megyében 1849 —1850-ben Az alább olvasható tanulmány egy szélesebb körű kutatás első részeredményeit tartalmazza. Ezek a kutatások a zalai városok abszolutizmus kori igazgatási szervezetére, a városi tisztviselőkre vonatkoznak. A rendelkezésre álló bőséges forrásanyag tanulmányozásakor azonban arra a felismerésre jutottam, hogy a kérdéskör önmagában nem vizsgálható. A téma feldolgozása előtt ugyanis okvetlenül tisztázni kell, hogy melyek voltak azok az általános problémák, amelyek az új közigazgatási rendszerre való áttéréskor a községi igazgatás kapcsán felvetődtek. A szabadságharc leverése után a városok közigazgatásában végrehajtott átszervezések hűen tükrözik az adott korszak politikai viszonyait. Hiszen az, hogy az önkormányzati jogok gyakorlására egyáltalán lehetőség nyílik-e és milyen keretek között, mindenekelőtt az ország birodalmon belüli státuszának mikéntjétől függött. Ezért a téma kutatásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a rendelkezéseket, utasításokat, amelyek a birodalom többi tartományához való közjogi helyzetünket szabályozták és a társországairól leválasztott Magyarország belső igazgatását ennek megfelelően kialakították. Ez utóbbit illetően témánk szempontjából természetesen elsősorban a községi igazgatást érintő rendelkezések mérvadóak. 1 A községi közigazgatás átfogó és végleges rendezése Magyarországon az abszolutizmus idején nem valósult meg. A községek jogállására, hatáskörére vonatkozóan lényegében állandóan érvényesültek bizonyos, a birodalmi célkitűzésekkel összhangban lévő irányelvek és elképzelések, amelyek a különböző felsőbb rendeletekben, utasításokban nyomon követhetők. Főként a megyei hatóságok szerepének, feladatkörének meghatározásakor került sor a községek irányítását, jogaik körülhatárolását tárgyaló szabályozásra, amely mindvégig a megye számára biztosította a községek feletti teljhatalmat. Ezzel kapcsolatban összefoglalóan csak annyit jegyzünk meg, hogy a es. kir. hatóságok az elkészülő községi törvény reményében mindvégig hangsúlyozták a községi igazgatásra vonatkozó rendelkezések ideiglenes jellegét. (A törvény 1859-ben meg is született, végrehajtása azonban soha nem történt meg.) 1 A község fogalmát a korabeli és későbbi magyar joggyakorlat is politikai igazgatási egységként használta. A vármegye fennhatósága alatt lévő, meghatározott területen lakó és ott ingatlannal rendelkező polgárok testületét értette alatta, akik különböző fokú önkormányzattal rendelkeztek. Ebben az értelemben a vármegyei joghatóság alá tartozó városok is „község"-nek tekintendők. így a „községi közigazgatás" kifejezés is egyaránt vonatkozik a vármegye felügyelete alatt álló városok és falvak igazgatására. 69