A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

PAP JÓZSEF A táblázat adataiból megállapítható, hogy az 1850-es évek hivatalnokai dominálnak az 1867-ben nyugdíjba küldöttek között. Feltűnő azonban, hogy egyetlen schmerlingi hivatalnok sem szerepel a kimutatásban. Felmerül a kérdés, hogy vajon mi lehet ennek az oka? Az újjászervezett magyar államhatalom átvette őket? Valószínűleg erről lehetett szó, hiszen szolgálatuk alapján az 1860-as években hivatalba lépettek is jogosultak lehettek volna valamiféle juttatásra, legalább kegydíjra. Az elképzelhetetlen, hogy egyetlen ilyen ember sem került volna elő 1867-re. Az a megoldás pedig, hogy mind a hivatalnokok, mind pedig az örökösök eltűntek 1890-re, szintén nehezen fogadható el. A nyugdíjaztatás arányának megállapításához meg kell becsülnünk a vármegyék közigazgatási tisztikarainak összlétszámát. Ez az 1863-as kimutatás szerint, Erdély és Horvátország nélkül 4865 fő volt (nem számítva a 2052 főt kitevő szolgaszemélyzetet).

17 Az 1867-ben nyugdíjba vonultak közül le kell vonnunk a központi kormányszervektől valamint a nem megyei hivataloktól távozott 39 főt. Megállapítható, hogy a kimutatásban szereplő nyugdíjaztatottak 3,4 %-át tették ki az 1863-as hivatalnoki állománynak. A nyugdíjaztatással kapcsolatosan érdekes megemlíteni a Helytartótanács alkalmazottainak sorsát, bár ők természetesen nem tartoztak a részletesen elemzett kategóriánkba. Wenckheim Béla belügyminiszter 1867. április 27-i irata szól arról, hogy február 20-án a miniszterelnök felkérte, mutassa ki, mi fog történni az erdélyi és magyar központi kormányszervek munkatársaival, hiszen az uralkodó a február 17-i legfelsőbb kéziratában a miniszterelnök feladatának minősítette a jelentés megtételét. Az április 25-én tartott minisztertanácsban azonban csak előzetes intézkedések történtek arra, hogy meghatározzák, közülük kiket fognak tovább alkalmazni; a végleges intézkedés ekkorra még nem készült el.

18 Ugyanezen a napon Andrássy Gyula utasította Wenckheim Bélát, kérjen fel minden minisztert, hogy a nem alkalmazottak névsorát a minősítési táblákkal együtt küldjék be a miniszterelnökhöz, ahonnan a pénzügyminiszternek átküldik, akinek a feladata, hogy az egyes kategóriák nyugdíjrendszere iránt javaslatot tegyen.

19 A hosszas előkészületek után a volt magyar királyi Helytartótanács alkalmazottait felosztották a minisztériumok között, aminek során figyelembe vették előző beosztásukat és szakértelmüket. A Belügyminisztériumba 93, „Közlekedésügyi minisztériumba" 10, a „Közgazdászán' minisztériumba" 17, a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumba 57, az Igazságügy minisztériumba 7 és a Honvédelmi minisztériumba 16 fő került beosztásra. Ennek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a kiegyezés után a magyar kormány megszervezésekor jelentős mértékben támaszkodtak az önkényuralmi időszak szakapparátusára, bennük elsősorban nem a schmerlingi rendszer kiszolgálóit, hanem a nélkülözhetetlen hivatalnokokat látták. 17 Magyarország tiszti névtára 1863. Pest, 1863. 18 MOL К148 6. Csomó III. A tétel 2-4. fólió Magyar kir. belügyminiszteri elnökség 1353/ 1867 Száma: 445 kelte 23 19 MOL К148 6. Csomó III. A tétel 1640. 6-7. fólió 66