A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban

PAP JÓZSEF kell regisztrálnunk. Ez azonban nem lehetett döntő, hiszen a katonai helyzet alakulása nem engedte stabilizálódni az átszervezett megyei tisztikarokat. A kormánybiztosok által hivatalhoz juttatott személyek az abszolutizmus időszakában politikailag megbízhatatlannak, „ kompromittálódóttnak" számítottak és gyakran hadbírósági ítélettel kellett szembenézniük. Az időlegesen megszállás alá került Heves és Külső-Szolnok vármegye esetében is nagyfokú változásokat tapasztaltunk, melyek jól követték az 1848-49-es időszak csomópontjait, ezért a hivatali állásokról való lemondás mögött elsősorban politikai indítékokat valószínűsíthetünk. Hasonló tendenciák figyelhetők meg Csanád és Borsod esetében is. Politikai motivációval indokolható lemondások mellett több olyan hivatalnok helyett kellett újat választani, akik népképviselők lettek vagy a hadseregben vállaltak hosszabb, rövidebb ideig tartó szolgálatot. A császári megszállás alá került vármegyék A császári megszállás alatt Reformkori és 1848-as szereplés (%) Bach-korszak alatti szereplés (%) Véglegesen távozott (%) Öszszes Vezető Középvezető Beosztott Öszszes Vezető Középvezető Beosztott Öszszes Vezető Középvezető Beosztott PestPilisSolt 84,5 100 19 10,3 33,8 25 34,6 38 22,5 31,2 15,4 24 Baranya 77,5 80 84,6 66,6 42,5 46,6 38,4 41,6 37,5 33,3 38,4 41,6 Somogy 78,6 86 72,5 73 44,3 46,6 70 66,6 34,3 26,6 42,5 20 A császári csapatok távozása után helyreállított tisztikar PestPilisSolt 52,6 64,7 58,7 37,5 16,8 11,7 17,4 18,7 57 53 50 68,7 Somogy 37,8 42,8 39,6 30,5 7,7 14,3 9,4 0 67,7 57 64 82,6 Pest és Somogy vármegye tisztikarai esetében megfigyelhető, hogy a császári csapatok távozása után helyreállított tisztikar valóban sokkal kevésbé volt tekinthető a megyei nemesség politikai reprezentánsának, mint a megszállás alatti. Az eredeti reformkori tisztikar kiszolgálta a megszálló császári csapatokat, ezért távoznia kellett. Ez igazából azért érdekes, mert mind a két vármegye ellenzéki szellemiségű volt a reformkorban, tehát a továbbszolgálása nem igazán tekinthető politikailag motivált lépésnek. 2. A Bach-korszak tisztikarai A szabadságharc leverése után a helyi alkotmányos tisztviselők egy ideig őrizték vezető szerepüket, tehát a magyar megyék nem kerültek idegen irányítás alá. 52