A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)
Pap József: Kontinuitás és diszkontinuitás Magyarország vármegyei tisztikaraiban
PAP JÓZSEF nép történelmének. Az adózási morál gyengülése nem csupán az ellenállás, hanem a megváltozott polgári viszonyok következményei is lehetet. A tudatosan vállalt ellenállás mérhető és rendszerhez kapcsolható eleme lehet a hivatalviselés visszautasítása, a rendszer szolgálatának megtagadása. A történelmi folyamatok statisztikai alapú megközelítése a modern történetírás egyik meghatározó szeletét képezi. A modern technika, a számítógépek megjelenése, az adatbázis-kezelés fejlődése lehetőséget teremtett az eddig szinte lehetetlen feladatot jelentő hatalmas mennyiségű adatsorok elemzésére. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban jutottunk el oda, hogy a hivatalnoki kar statisztikai alapú feltárását elvégezzük. Benedek Gábor kutatásai alapján tudjuk, hogy a ciszlajtán hivatalnokok aránya a vármegyék szolgabírósági alkalmazottai között országos átlagban 23,1 %-ot tett ki, a maximumot a soproni kerület 38, a minimumot pedig pest-budai kerület 11 %-a szolgáltatta. 4 Ezen kutatási eredmények alapján azonban még nem jutunk közelebb a kontinuitás lényeges kérdéséhez, hiszen ebből ugyan következik, hogy a fennmaradó rész magyarországi születésű volt, az azonban nem, hogy átfedések lettek volna az alkotmányos időszakok és az abszolutista rendszer hivatali garnitúrája között. Ennek vizsgálatát végeztük el korábbi kutatásaink során, ennek eredményeit közöljük tanulmányunkban, kiegészítve a kiegyezést követő nyugdíjaztatás szintén fontos kérdésének friss vizsgálatával. Célunk az ország minél nagyobb területére kiterjedő adatbázis létrehozása és ennek statisztikai alapú vizsgálata volt. Meg kellett határozni az adatbázis elemzésének alapvető szempontjait, ezek a következők lettek: meghatározni, hogy a XIX. század nagy rendszerváltozásai milyen hatással voltak a közigazgatási apparátusra, a kontinuitás, vagy éppen a diszkontinuitás volt jellemző a vizsgált politikai korszakban? Kik, milyen társadalmi gyökerekkel rendelkező emberek vállaltak hivatalt a Bach-korszakban? Mi lett a sorsa a reformkor liberális vármegyei nemességének, mennyire tartott igényt a közreműködésükre az új rendszer? Kik töltötték be az esetleg felszabadult helyeket? Milyen átalakulást eredményeztek a hatvanas évek kurzusváltásai? Bizonyíthatjuk vagy cáfolhatjuk egy olyan szakképzett apparátus létét, amely függetlenítve magát a napi eseményektől, szolgálatvállalását hivatásnak és nem politikai állásfoglalásnak minősítette? A hivatalvállalókat azonban az önkényuralmi igazgatásnak is alkalmaznia kellett; a közigazgatás vezetőit vajon milyen elvek irányították, és pontosan milyen arányban alkalmaztak olyan személyeket, akik a forradalmi időkben kompromittálták magukat? Kimutathatóak-e különbségek a hivatali ranglétra alacsonyabb illetve magasabb fokán állók megítélése között? A feltett kérdésekre adandó válaszok keresése közben meg kellett határozni azon vármegyéket, melyekre a kutatás kiterjedt. Alapvetően a szorosan vett Magyarország vizsgálatát tűztük ki célul, ezért az erdélyi és a horvátországi vár4 Benedek Gábor: Ciszlajtániai tisztviselők a neobaszolutizmuskori Magyarországon. In: AETAS, 1995/4. (a továbbiakban: Benedek) 65. 48