A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Németh József: Deák Ferenc személye a magyar irodalomban

NÉMETH JÓZSEF Pállal együtt Bókaházáról, Botka Páltól jöttek át Deákhoz: „Roppant izgatottságban tartott az út Kehidáig, de azonnal nyugodtabbak lettünk, mutent azt a fehér, egyszerű földszinti házat megláttam, melynek kapuján betértünk. Deák Ferencet a kertben találtuk: fapadon ült egy fa alatt s ujjából nyomogatta a vért. Több mint barátságosan, bizalmasan fogadott. - Egy ágat nyestem le, s úgy megvágtam az ujjamat, hogy félóra óta vérzik. Már legyalogoltam a három órámat, legalább most veletek maradhatok. - Naponkint gyalogolsz három órát? - kérdé Pali. - Minden időben, minden körülmények közt. Azért nem vehettem részt a kőrútban, na meg új életmódom miatt, azt nem szabad megzavarni. - Nos, érzed már hatását? - Csodálatosan: nincsenek vértódulásaim, és megfogytam. Hárman ültünk asztalhoz, válogatott ebédje s kitűnő borai voltak, de ő maga csak egy tányér levest, nagy tál zöldbabot evett, minden hús nélkül, de olyan jóízűen fogyasztotta, mint mi a fogolypecsenyét, s hozzá tiszta vizet ivott, de azért egész ebéd alatt ő volt oly derült, mintha azokat a jó borokat nem mi, hanem ő élvezte volna. Deák házi körében leírhatatlan kedves, kedélyes és mulatságos volt. Egyetlen szó vagy tett nem fordult elő, mi intésül szolgálna, hogy az ország legnagyobb fiának házánál vagyunk, az ő szíves modora, találó s mégis tréfás megjegyzései, érdekesen tanulmányos, de távolról sem tanári előadásai a lelket folytonos derültségben tartották. A nagy szellem a legkisebb körben, még akkor is, ha a mindennapiság eszméivel akar foglalkozni, emelkedett, magasztos és elragadó. " PVL 1850-es évek irodalmában ritkábban fordul elő Deák neve. Búvópatakként azonban fel-felbukkan pl. Arany János költészetében is. 1861-ben a felpezsdülő politikai élet reményt is, kétségeket is éleszt. Arany a Magányban című költeményében névtelenül hivatkozik Deákra: Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza, Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? Halál? Átok vagy áldás lesz? - Ah Ki mondja meg! ki élő mondja meg! Vár tétován a nép, remegve bölcse, Vakon előtte kétség és homály. Ne még, ne még - az istenért! - megállj. Hogy a művészek is jelentős közéleti szereplőnek tartják a hallgató Deákot, arra jó példa, hogy a Himnusz szövegének és dallamának 1857-es díszes kiadásának címlapján a következő ajánlást olvashatjuk: HYMNUSZ költemény Kölcsey Ferencztől. Koszorúzott zenéjét írta s a lelkes költő rokonlelkű barátjának 138