A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig. Deák Ferenc emlékezete. A Göcseji Múzeum konferenciái a Deák-évben (Zalaegerszeg, 2004)

Németh József: Deák Ferenc személye a magyar irodalomban

NÉMETH JÓZSEF E ferde kornak kis munkái közt, Mely nem hiszen, mivel nem tud, nagyobbat Saját parányi vergődésinéi. Használd a jók benned vetett bizalmát, S kezet fogván velők, légy rendező: Központosítsd magad körül az ész, Erény és szív minden hatalmait, S segéld elő egy jobb kor támadását.... Oly sok kísértet s csábok ostromában Melyek levertek gyávák közt erőst is, Erényiben töretlenül szilárd, S magához mindvégiglen hű maradt... Talán Bajza verséből eredeztethető a Deák nevéhez azóta elválaszthatatlanul hozzákapcsolódott haza bölcse kifejezés is. Bajza a bölcsek legbölcsebbikének nevezte. Szinte teljesen kiesett az irodalmi köztudatból, hogy a tervezett albumba Császár Ferenc is írt egy verset. Császár nem volt a kor jelentős költője, nem ismerte fel az irodalmi népiesség korszerűségét, de kötetei szép kiadásban, nagy példányszámban jelentek meg, sokan olvasták. Az ún. szalonköltészet művelője, szonettjei mívesek, csiszoltak, a haza és a szerelem témáit ismételgették. Az 1840-es években nemcsak divatos író volt, hanem a magyar kultúra hasznos munkása is. Számottevő jogi művek szerzője, folyóiratok szerkesztője. Nyelvkönyvet írt a magyarul tanulni kívánó olaszoknak és németeknek. Dante első fordítói közé tartozott, egy időben rendőri felügyelet alatt állt, mert Batsányival levelezett. Itt, Kehidán, Deák házában kezdősorai miatt is célszerű Császár köszöntőjét idéznünk: Deák közalbumába A Zala partjairól lángelméd szertesugárol, Merre magyar szív ver, s szól magyarajkú világ. Kebled szent lángját, ajkadnak tiszta igéit A haza üdvéért, érzi, megérti e hon. S lángod, igéd, szívünk hő vérén hálafüzérré Forrva, dicsőén száll vissza fejedre, Deák! Vedd e füzért: szebb díjt nem nyújthat honfibabérnál Senki! S viseld, míg élsz - annak s azért, ki adá. Nem hagyhatjuk említetlenül Császárt azért sem, mert tudomásom szerint ő az egyetlen író, aki Deák Antal emlékét is versben örökítette meg, 1841-ben, A két Deák című költeményében: 136