Béres Katalin - Dr. Körmöczi Katalin: A haza bölcse, Zala büszkesége. Kalauz a kehidai Deák-kúria kiállításához (Zalaegerszeg, 2004)

Az évtized végére az önkényuralom válsága, a magyar társadalomban élő igény a változtatásra előbb a konzervatív kiegyezési kísérleteknek nyitott utat. Deák és az őt követő liberális köznemesi réteg 1848-as alapon politizálva, elutasította az Októberi Diploma és a Februári Pátens rendezési kísérleteit. Az 186l-es országgyűlésen a Deák vezette felirati párt az 1848-as alapon való megegyezés, az ellentétek felszámolása elvét vallotta, feltételeit feliratokban - az országgyűlések hagyományos érintkezési formájában - tárta az uralkodó elé. A határozott hangú feliratot követő, katonai parancsszóval feloszlatott országgyűlés után, a provizórium idején is, mint a passzív ellenállás éveiben, Deák szavai adták a programot: ,,Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet... " Az 1865-1867-es országgyűlés megnyitása Az 1860-as évek második felében az európai és a birodalmi politikai változások lehetővé, sőt a bécsi udvar számára is szükségessé tették a kiegyenlítést a császár birodalmának két része között. „Mi készek leszünk törvényszabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállásának biztosságával összhangba hozni. " - fogalmazta meg Deák 1865-ben a magyar fél kiegyezési szándékát.