Béres Katalin - Dr. Körmöczi Katalin: A haza bölcse, Zala büszkesége. Kalauz a kehidai Deák-kúria kiállításához (Zalaegerszeg, 2004)

Az asztali tárló Deák pesti évei alatt használt személyes tárgyaiból mutat válogatást. Az emlékanyag Deák halála után a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol emlékszobát rendeztek be tiszteletére. Ez a két világháború között a Parlamenti Múzeumban volt látható. 1949-től a főváros múzeuma őrzi a Deák-relikviák nagy részét. A 19. század második felében Deák volt az a személyiség, aki a reformkor és 1848 eszméit töretlenül képviselte a magyar társadalom számára, akinek európai látóköre volt, s akit a bécsi udvar sem bélyegzett meg. Az ebből eredő politikai feladat Deák számára erkölcsi kötelességet jelentett. Az ország leendő fővárosába, Pestre költözött, miután 1854-ben Széchenyi István családja - birtokainak megvételével - biztosította ennek feltételeit, évi 600 császári arany, Pesten átadandó életjáradék fizetésével. Deák életének utolsó két évtizedében a pesti Angol Királynő Szállóban lakott. 1854-1875 között itt töltötte az év nagyobb felét. Szalonja társasági és politikai centrum, a kiegyezés szülőháza lett. Barátok és eszmetársak találkoztak itt, politikai és társadalmi helyzetelemzések, programok és törvényjavaslatok születtek. A mindennapi vendégek - Mikes János, Kemény Zsigmond, Szalay László, Csengery Anted mellett a kapcsolatot kereső hatalom képviselői is - Augus ',f Z/,/,.. ívMikes János, Deák szomszédja az Angol Királynőben Kemény Zsigmond (1814-1875) a Pesti Napló szerkesztője