„A szövőszéktől Krosnoig”. Válogatás a II. Krosnoi Nemzetközi Textilművészeti Biennálé anyagából (Zalaegerszeg, 2003)
Lenbe fogalmazva 1 A vendégszerető Krosno, pontosabban a város Kézműves Múzeuma immár második alkalommal rendezte meg a nemzetközi textilművészeti kiállítást. Az első ilyen jellegű Biennale 2000-ben jelentős sikert eredményezett. Komoly visszhangját előmozdította az is, hogy anyaga a „szülőföldről" Krosnoból eljutott Lengyelország több városába és külföldre is. Több helyen történő bemutatása bizonyosan hozzájárult az alapgondolat szélesebb körű megismertetéséhez és a lenrost a modern képző- és iparművészetben betöltött inspirációs szerepének kiszélesítéséhez. Bővítette a rendezők ismereteit a művészekről - akik nagyra értékelik a lent, mint alapanyagot -, az alkotókat ugyanakkor arra indította, hogy az ősi anyagokat felhasználva egyéni megoldásokra törekedjenek. A statútumban hangsúlyos szerepet kapott az alkotások szokványostól eltérő méretmeghatározása, ami a klasszikus miniatűr és a nagyformátumú kompozíció közé esett, azaz mind a három dimenzióban (hosszúság, szélesség, magasság) 25-60 cm közé. Ez a koncepció a Jelenia Górze-ban az Ewa Paradowska-Werszler neves szövőművésznő kezdeményezésére korábban rendezett Kis Szövőformák Biennáléjának tapasztalataiból származik. Az első Biennale iránti nagy érdeklődés a mostani kiállításra meghívottak körének jelentős, majdnem kétszeres kibővítését eredményezte. Nem csak a Kárpát-eurórégió (Lengyelország, Ukrajna, Magyarország és Szlovákia) művészei kaptak invitálást, hanem más területek alkotói is. Végül a második Biennáléra 17 országból 96 művész jelentkezett. A legnagyobb csoportot a lengyel művészek alkotják, őket követik az ukránok és néhány fővel Dánia, Németország és Olaszország, míg más nemzeteket 1-2 személy képvisel. A kiállítás iránti erőteljes érdeklődés az ilyen típusú tárlatok látványos voltát támasztja alá. Hódolat ugyanakkor a len iránt is, amit a Biennale egyik résztvevője, Olga Lukowska így jellemez: „a lenszál olyan, mint a természet, élő és örök". Mint alapanyag, már az ókori egyiptomi művészetben is fontos szerepet játszott. A legkorábbi ismert, lenből készült gobelinek IV. Thotmes sírjából származnak az i.e. 15. századból. A legkorábbi festett lenvászon darabok szintén e korszak művészetéhez kapcsolódnak. A len termesztése Európában is igen régi időkre nyúlik vissza, már az i.e. IV. században ismert volt. A lenbe fogalmazott modern képzőművészeti törekvések nagyszerű előzményekkel rendelkeznek. Bár konkrét formákról nehéz beszélni, az alapanyagok alkalmazásának közös elvén túl - gyakran a klasszikus szövőtechnika mellett - számos más módszer is alkalmazásra kerül, mint a hímzés, a makramé, a kötés, a kollázs, a tűzés, a festés, vagy a vászonra nyomtatás.
