Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
A szegek
A szeg, -szer elnevezés eredetére, magyarázatára kutatóink már a 19-20. század fordulóján többféle teóriát állítottak fel. Eötvös Károly, Sebők Samu, Jakab Elek a szegek mai helyét figyelembe véve folyók, hegyfokok, utak és völgyzugokat képező magaslatok szegletéről, illetve szegélyéről beszéltek, Pais Dezső, a neves göcseji nyelvész Egerszeg nevének eredetét így magyarázza: „Nevéhez úgy jutott, hogy a település egy, a Szala folyótól átkarolt és égerfával benőtt szegben, szegletben létesült." Müller Róbert is úgy gondolja, hogy „a -szeg a településnevekben valóban szeglelet jelenthetett eredetileg, éspedig az összefüggő erdőségnek azt a szegletét, melyet az egyes családok kiirtottak és megszálltak." Ismerünk olyan elképzelést is, miszerint a földművelésre kiszemelt területből akármelyik használatlan földet „fölszegték", bevetették, s ha úgy kívánták, az illető darab föld az övék maradt. Egy másik feltevés szerint a kiirtott, megművelésre szánt területet, kertet „körülszegték", bekerítették, s ez a rész lett az illető tulajdonos szegése, szege. Gönczi Ferenc a -szeg végződésű településekről azt mondja, hogy nem szegek, hanem szerek voltak. Hangsúlyozza, hogy a szegek „elsősorban településtörténeti fogalmak, amelyek nem okvetlenül jelentenek valami szögletet, zugot." Pais Dezső a két szó etimológiáját vizsgálva, ezt mondja: „... azt hiszem, hogy a szer a magyar nyelvközösség egyes részeiben előbb a nemzetségre, vagyis a közös származású embercsoportra vonatkozott, és azután ment át ennek a településhelyére, amely lakásoknak és ezek körüli földdaraboknak, telkeknek csoportjából: szer-éből állott". Markó Imre Lehel szerint „a két szó funkciójában ma tehát közel áll egymáshoz. S hogy hol és mikor, milyen régen találkozott a két szó ebben a funkcióban, külön tanulmányt érdemel." Azt, hogy a szeg, szer szavunk magában Göcsejben hogyan keveredett, igen jól érzékelteti egy 1718-ból származó mileji tanúkihallgatási jegyzőkönyv szövege. A per „Pálfy Szeghben" és „Rósás Szeghben" lakozó egyének birtokai körül folyt, s többek között az egyik tanú így vallott: „ha úgy birnám magamat, mint az előtt, a szememmel látnék, Csák Szerben, Konya Szerben fejeket szedném azoknak a vasallyai gombásoknak: ...Gombás István szakadott - (ti.: Vas megyéből került oda) - Kerese Szeghben, annak fia házasodott Milejben Ábrahám Szeghben..." Összefoglalóan annyit elmondhatunk a szer- és szegtelepülések hálózatáról és formáiról, hogy ezek tipikus Alpok aljai, dombvidéki telepek, amelyek a domborzati viszonyokhoz alkalmazkodtak. Az összetartozó családok az erősen tagolt, völgyes, dombos területen a maguk részén akadálytalanul építették fel házaikat, s egy szer (szeg, zug) házait a hozzá tartozó szántóföldek vették körül. A kis házcsoportok az „idők folyamán térbelileg is összenőttek közös faluvá, vagy külön falvakká váltak szét" - írja Szabó István. Formai változatukban sincs különbség, hiszen mind a tömörült halmazos, mind pedig az utcás-soros forma megtalálható a szerekben és a szegekben. A szegek falvainál viszonylag jobban tudtak terjeszkedni azok a göcseji települések, amelyek a síkabb, laposabb részeken, főbb útvonalak mentén, patak vagy folyó menti területeken alakultak ki. Egyikük-másikuk inkább a törpetelepülések kategóriájába tartozik, más részük viszont - főként az utóbbi évtizedekben - jelentősen megnövelte lakóterületét. Az utcás vagy többutcás elrendezésű falvak számos változata alakult ki Göcsej laposabb területein, gyakran megtartva a lazább, szórtabb jelleget, sokszor azonban szigorú rendbe sorakozó telkeikkel szabályos faluformát alkotnak. 23. Pajzsszeg egy 1850-1860 között készült kataszteri térképen 14. Bagodvitenyédi utca, 1956. A házak mögött pajtasor. 20
