Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Az otthon és a család - A család

ti neveket viselő családok szinte megszakítás nélkül ma is ott élnek, ahová őseik letelepedtek. Tájegységünk falvaiban egészen a 19. század derekáig a patriarchális nagycsaládi életforma volt jellemző. A nagycsaládot az apával, a fiakkal, testvérekkel és azok családtagjaival közös fedél alatt, közös kenyéren, azonos gazdasági körülmények között élő tagok közössége jelentette. A nagycsaládi szervezet kialakulását több tényező is elősegítette. Egyes kutatók szerint a nagycsaládi szervezet Magyarországon elsősorban azokon a területeken volt gyakori, ahol a hagyományos szántóföldi növénytermesztés (túlnyomórészt gabonatermesztés), valamint az ezt kiegészítő állattenyésztés jellemezte a gazdálkodást. A sok munkaerőt igénylő parasztgazdaságokban a vagyon védelme, a telekaprózódás elleni védekezés, az adózás, a robot elleni szervezkedés is célszerűvé tette a nagycsaládban való élést. A török megszállás idején a portyázó fosztogatók ellen is nagyobb biztonságot nyújtott a nagycsalád, de az adófizetés szempontjából is előnyösebb volt az együttélés. A török földesúrnak ugyanis az egy házban lakó apák, fiúk, testvérek, „akiknek kenyerük, vetésük, vagy kereskedésük egy helyen van és együtt élnek, nem külön-külön számítanak, hanem együttesen, ötven akcse harácsadót fizetnek..." Pénzen kívül természetbeni adót is kellett adniuk, és robotmunkát is kellett végezniük. A török földesúrnak jobbágy és nemes egyaránt adózott. így elképzelhető, hogy vidékünkön a nagycsaládi szervezet a török idők alatt még szorosabbá vált mind a jobbágy-, mind a kisnemesi családoknál. A nagycsaládi életforma Göcsejben még a 19. század derekán is általánosnak mondható, sőt egy-egy parasztcsalád sok helyen még a 20. századfordulóján is ilyen szoros családi kötelékben élt. Egy átlagos göcseji nagycsaládban olykor 15-20 fő is együtt lakott, de az is előfordult, hogy a család 36 „egybokorbéli" tagot számlált. A nagycsalád legidősebb férfi tagja volt a ház gazdája. Plánder idején ,,a' férfiak akár hányan legyenek, az atyai háznál maradnak, 's egy Főnök alatt közösen gazdálkodnak... egy illy főnök alatt gyakran 6-7 feleséges férfiú is találkozik..." A családfő szinte parancsnoki tisztet töltött be a családban. O ha idős kora ellenére is egészséges volt - az egész gazdaságot a kezében tartotta. Intézkedett és rendelkezett. O szervezte meg és osztotta szét a férfiak között a munkát, vagy éppen a rangban utána következő férfi tagnak adta ki a parancsokat, aki azután továbbította azokat. A gazda vette be a gazdaságból származó jövedelmet, ő fizette az adót, és az ő engedélyével lehetett a közös kasszából ruhára, cipőre és egyéb apróságokra pénzt felhasználni. A családtagoknak valójában saját pénzük nem volt, kivéve azt az összeget, amit a családba került asszonyok saját hozományként kapott szőlőből kitermeltek. Plánder ezt így írja le: ,,A' házi gazda gondviselése alatt álló köz kasszán kívül majd minden egyes házas párnak tulajdon fiók kasszája is van, azon szőlőt ti. mellyet mindegyik férfi feleségének osztály részében kap, közös erővel megmunkálják, de annak termését a' tulajdonos házaspár eladhatja, 's azért tetszése szerént használhatja." A tekintélyt követelő gazdát minden családtag magázta, ő viszont a házbelieket tegezte. Mindenki föltétlen engedelmességgel tartozott neki. O maga nem sokat dolgozott, némelyikük egyáltalán nem vett részt a munkában. Viszont a szőlőhegyi présházból ő hozta haza délutánonként a család részére a bort, de joga volt az élelemtartó kástuba való bejárás is. Az asztalnál meghatározott állandó helyen ült, s ő vágta fel és osztotta szét a húst a körülülőknek. Ha annyira öreg vagy beteg lett, hogy már nem tudott intézkedni, a családtagok új gazdát választottak. Az új főnök vagy a következő idős családtag, vagy egy fiatalabb, de tapasztalt, okos, erős férfi lett. A ház urát a felesége követte a családi langlétrán. O volt a háziasszony. Ha beteg lett, vagy meghalt, valamelyik idősebb, házbéli nőt illette meg a legtöbb jog. ,,A' gazdának felesége, vagy az értelmesebb háziasszony gazdaasszonyi tisztet visel, 's e' két főnökök senkinek számolni nem kötelesek' - írta Plánder. A gazdaasszony felügyelt az asszonyok munkájára, ő parancsolt és osztotta szét közöttük az asszonyi teendőket. O főzött, de a segítséget azért megkívánta. „Némelyik kényelemszeretőbb gazdaasszony a főzéshez szükségeseket is magához vitette" - mondja Gönczi. A főnökasszony azonban szintén keveset dolgozott. A mezőre ritkán ment ki, esetleg a konyhakertben gyomlálgatott, ültetgetett. A család élelmiszerének ő volt az őre, s abba a kamrába, ahol a húst, lisztet, zsírt, tejet tartották, a gazdán kívül csak neki volt szabad bejárni. „A kiskamra, sok helyen le sem volt csukva, de azért oda az ő engedelme nélkül be nem nyitott volna egyik házbeli asszony sem, mert tudta, 119. Szénagyűjtés, 1930. 67