Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Táj és történelem

Táj és történelem „Ej, de göcsejes hel! Ej, e za vidik de csúnya Göcse!" - mondták régen a göcsejiek. De vidéküket nevezték „gacsos"-nak, „gacsibos"-nak, „göcsörtös"-nek is. Az egyenetlen, hepehupás utat „göcsörtös"-nek, „göcsös"-nek is mondták. „Vele hordozza nevit, miét gircsös-görcsös, árkos vüőgyes, ronda, likacsos, sován füődű" - magyarázták a Göcsej elnevezést. A szó eredetére vonatkozóan máig nem találtak kutatóink megnyugtató magyarázatot. Pedig már a 19. század elején is több, a táj sajátosságaira felfigyelő kutató, tájleíró próbálta a szó eredetét megmagyarázni. Pálóczi Horváth Ádám, korának kedvelt költője és népköltési gyűjtője, aki az 1810-es években a göcseji Petrikeresztúron telepedett le, műveiben gyakran említi Göcsejt. Zala vármegyének van „egy jókora része, mellyet a hegyes fekvéséért Götsejnek neveznek". De „görbe ország"-nak is hívta egyik, Kazinczy Ferenchez írott levelében. Plánder Ferenc novai plébános 1832-ben és 1836-ban két Göcsejről szóló értekezést is megjelentetett a Tudományos Gyűjteményben. Plánder, akit Göcsej első tudatos kutatójának tartunk, Göcseinek esmérete (1836) című munkájában a következőket írja: „Mitől vette ezen nevezetet, az adatok hijányiban meghatározni felette nehéz. Vannak, kik ennek eredetét a Göcsei szó ejtésében keresik." Mások „ezen nevezetet Göcseinek agyagos hegyeitől és ezeken az esztendőnek minden részein létező hankos, vagy mint Göcseiben mondják, göcsörtös útaitól származtatják, mivel van göcs gyökszavunk, melly csomót, hankot jelent, Göcseiben pedig az utak annyira tele vannak göcsökkel, hogy a' ki itt sebessen haladni kívánna, egy Sebészt, ki érvágó vasát szünetlen kezében tartsa, Bognárt és Kovátsot, ki szekerét minden negyed órányi haladásban kiigazítsa kénteleníttetnék magával hordozni." A Zala Vármegyei Göcsei szóejtés című írásában ekképpen magyarázza a szó jelentését: „Göcsörtös: töretlen hantos 's igen rázós út, ez talán Göcs-ből származott, melly annyit tehetett mint: hegy, domb, vagy hant, innen Göcsej hegyes, dombos vidék." Azután közel egy fél évszázadig nem hallunk Göcsejről, és csak a 19. század végén kezdik újra felfedezni nyelvészeink, néprajzosaink, történészeink. A Göcsej szó eredetének magyarázata továbbra is behatóan foglalkoztatta kutatóinkat. Voltak, akik képtelen, szinte elfogadhatatlan elméleteket gyártottak. Egyesek a Karintia hegyes, sziklás vidékén fekvő Gottscheitől származtatták, mások azt tartották, hogy a német Gott Scheibtől (Isten őrizz) maradt ránk. Ezt azzal magyarázták, hogy „ausztriai német borkereskedők régen sűrűn keresték föl e bortermeléssel kiválóan foglalkozó vidéket, s ittjártukban a nagyon rossz utakra célozva felkiáltottak: Gott schei! Ez ütötte volna meg 2. Lickóvadamos látképe, 1962. 5