Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

A szegek

iip-mf 16. Szilvágyi falurészlet. L 17. Mumor egy 1850-60 közötti térképen. Az utcás falvak többsége egyutcás, a falvak hosszában terjedtek, akár völgyben húzódtak, akár sík vidéken épültek. Idővel - ha a terep engedte - az egyutcás falu is többutcás lett. Azok a falvak pedig, amelyek a teljes pusztulást elkerülték, folyamatosan, a legutóbbi időkig megtartották középkori egyutcás jellegüket. Mellékutcáik új keletűek. Említettük, hogy a szegek között is vannak szabályosnak mondható, egyutcás települések. De ez a forma főként azokra jellemző, amelyeknek lakói a török kor idején, a dombok gerincére húzódva és összetömörülve, új településeket hoztak létre (Pajzsszeg, Milejszeg). Hosszan nyúlt el Bak, Nova, Zalatárnok, Iklódbördöce. Ezek fő útjait még a századfordulón is ritkán keresztezte mellékutca. Azokban a kisebb-nagyobb falvakban, ahol több völgy futott össze, nagy terek alakultak ki. Ezeket a tereket nem építették be, mivel a völgyekből lezúduló víz elöntötte volna a házakat. Tipikus patak menti település Páka és Teskánd, kis tér köré települt Mumor. Természetesen ezek az aránylag szabályosnak tűnő utcák sem voltak mindig arányosak és rendezettek. Megtörték őket a hajlatok, kanyarulatok, a telkek sokszor önkényes kialakítása. A göcseji falvak telkei tehát vagy a hegygerincen, mély szakadékok és lejtők szélén húzódtak, vagy kiszélesedő platókon terültek el, a laposabb vidékeken pedig rendszerint utcasorba rendeződve vagy kis terek köré csoportosulva helyezkedtek el. 21