Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

A szegek

A patak bal partján lévő részt Gerátszegnek hívták, de itt volt Simonszer is. Mindkét személynév már 1387ben feltűnik a becsvölgyi családok között. Gerátszeget 1666-ban Becsvölgye részeként említik, és önállóságát, Vörösszegbe olvadva, csak a 20. században vesztette el. Müller Róbert szerint Vörösszeg és Gerátszeg azon ritka szegek közé tartoznak, melyek még a török korban sem változtatták meg helyüket, mégis túlélték a hódoltság korát. Vargaszeg Becsvölgye északi határában fekszik. Egy 1490-ből származó oklevélben egy Vargaszegi Adrián Pál nevű nemesről olvashatunk. Ez eddig a legkorábbi olyan adatunk, amely a szeg elnevezésre vonatkozik. A település a török időkben is megmaradt és feltehetően a mai Vargaszeg vagy annak környékén állt. Aló. században különálló település lehetett, négy egytelkes nemes lakta. Feltehető, hogy nevét foglalkozásnév után kapta. A Kórosi és a Kislengyel-patak találkozásától délkeletre egy enyhe lejtésű domb áll. Tusákszer-dűlőnek, nevezik. A hagyomány szerint azon egykor település állt, mely a Tusák családtól kapta a nevét. Valószínű, hogy a késő középkorban keletkezett. Feltehetően az itt elterülő Kislengyel falunak volt része, s a török támadások következtében pusztult el. Hasonló módon néptelenedett el Kócosszer is, amelynek nevét ma a Kócosszer-dűlő őrzi. Itt is kerültek elő olyan kerámiatöredékek, amelyek alapján már Árpád-kori, majd 14-16. századi megtelepedésre lehet következtetni. Ugyanakkor ez a szer minden valószínűség szerint összefüggött Tusákszerrel. Itt feküdt Kislengyel falu, amely a 16. század végére a török pusztítások miatt pusztává vált. Kislengyel falut már 1178-ban különálló településként említik. Az 1513-as adóösszeírásban itt három egytelkes nemes lakott, 1578-ban pedig (Nagylengyel faluval együtt) már az első török támadások során elpusztult. Még 1661-ben is elnéptelenedett faluként szerepel és csak a 18. században telepedett be újra. Elképzelhető, hogy lakói a közeli Becsvölgyére költöztek. Ma is annak a része. A Kislengyel alatti területet ma is Takószernek nevezik. Itt is a törökök által elpusztított település állt. Nevét a régi összeírásokból nem ismerjük, de Becsvölgyén 1542-es és 1600-as adóösszeírásokban említettek Takó nevű kisnemes családokat. Elképzelhető, hogy a Takószeren laktak, s feltehetően a törökök elől húzódtak valamely becsvölgyei településre. Takók ma is élnek a környéken. Szintén a török korig állt fenn Pusztapaizsszeg (ma Pajzsszeg-dűlő). A település elődje a 12-13. században keletkezett. A források szerint ez volt a valamikori Komondorszeg, a helységet 1574-ben említették utoljára. A település nevét az itt lakó Komondoroktól kapta, akiket Pajzsgyártóknak is hívtak. Később a név lerövidült és a családot, majd lakhelyüket Paisnak, illetve Pajzsszegnek nevezték. A mai Pajzsszeget, amely a régitől nem messze terül el, csak a 18. századtól, a török kor utáni időből említik írásos forrásaink. A régészeti kutatások során a mai Pajzsszeg és Barabásszeg közötti szűk völgyben 16-17. századi leletanyag került elő. Müller Róbert feltételezi, hogy ide az előbb említett szegekből a török elől húzódhatott a lakosság egy része. A település megszűnését a 17-18. századra teszi, amikor is a lakók tovább vándoroltak a mai Pajzsszegre vagy Barabáshegyre. A mai Bence-rét környékén terült el a késő Árpád-korban keletkezett, de csak a 14. század közepétől említett Bence falu. Lakói jobbágyok voltak, a falunak több birtokosa volt. Feltehető, hogy a 16. század végén elnéptelenedett, területét a szomszédos Becsvölgye lakói vették művelés alá. Közelében egy igen rövid életű és már az Árpád-kor végén megszűnt település lehetett. Becsvölgyéhez tartozik Salomfa, amelyet korábban Majosfának hívtak. A névcserében valószínűleg az itt folyó Saloru patak játszott szerepet. Ezen a helyen a középkorban kisnemesi település állt, amely a 13. században keletkezett. 1513-ban két egytelkes nemes lakta. A 17. század első felében elnéptelenedik, s csak a 19. században vált újra lakottá. Gógánszeg, amelyet a 16. században többször is említenek az oklevelek, szintén Becsvölgye része volt. Valószínűleg a Kislengyel-patak völgyében feküdt. A birtokos névadó Gógán családot 1490-ben említik, a török kori összeírásokban azonban már nem szerepelnek. Erről a szegről csak az írott forrásokból tudunk, földrajzi név nem őrizte meg emlékét. 11. Kislengyel távoli képe, 1930. 17