Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Táj és történelem

vár nem termelő rétegei igényeltek, de a király raktárait is részben ők töltötték meg. Rendelkeztek birtokkal is, amit eladhattak, elzálogosíthattak. Legnagyobb részük azonban a királyi vár földjén gazdálkodott, földközösségben művelve a falu határát, de bizonyos szolgáltatásokkal tartoztak a „központ"-nak. Adót és terményadót fizettek, robotmunkát végeztek. Voltak közöttük olyanok is, akik csak bizonyos szolgálatot teljesítettek, mint például a csőszök. Zala megyében Csőszi faluban laktak ilyen csőszök, a falu innét kapta nevét. Zalatárnok neve a királyi uradalmaknak és ispánságoknak beszolgáltatott és ott raktározott termékek kezelőinek a lakóhelyére utal. Eszergályhorváti lakosai a fejedelmi (királyi) udvarnak az esztergályosai voltak. Zalaigrice pedig a királyi igricek, mulattatók lakóhelye lehetett. A határok, gyepűk torlaszait is várszolgák építették, javították. A településnevek vizsgálatából azonban nemcsak az itt megtelepült lakosság foglalkozására lehet következtetni. Sokat mondanak ezek etnikumára vonatkozóan is. Priaszó, Dobron, Döbréte szláv eredetű helységnevek, Kis- és Nagylengyel elnevezése is erre utal. Forrásaink alapján ez utóbbi kettő all. század folyamán telepített falunak látszik. „A szegeket megszálló népesség alapja eredetileg mohamedán, törökös népesség lehetett többségében: a Komondor család a kun népnévből ered, törökös eredetű az Itemer, Takó, Ruboly, Gógán, Basa és Bán családnév, akárcsak a Becsvölgyének nevet adó Becs... A szegek lakói között szláv eredetű lehetett Milej névadója... vallon eredetű népesség lakhatta Jant..." - olvashatjuk Miiller Róbert könyvében. A várispánsági rendszer válsága a 12-13. század fordulóján következett be. A bomlás fordulópontja a 13. század derekára tehető. Oka elsősorban a királyi földek eladományozása volt. Királyaink főként a külső hadjáratokban részt vevő harcosoknak juttattak jelentős földeket, amelyek a várföldekből kerültek ki. A várföldek eladományozása II. András korában vált igen nagy méretűvé. Zalai adatok is ismertek ebből a korból. „11. András király a Zala vár földjéből hét ekényi birtokot adományoz Fábiánnak és Vincének, kik orosz, lengyel és német földön bizonyították be hűségüket, birtokaik pedig az Imre király elleni belháborúban elpusztultak" - olvashatjuk Szabó István egyik tanulmányában. Igaz, hogy II. András utóda, IV. Béla megpróbálta az eladományozott királyi földbirtokokat visszaszerezni, de sem neki, sem a későbbi királyoknak nem sikerült a várispánságok szétesését megakadályozni. Az eladományozott és sokszor jogtalanul elfoglalt földek visszaszerzéséért több-kevesebb sikerrel a várjobbágyok és várnépek is harcoltak. Sokszor közösen is felléptek jogaik védelmében, királyaink azonban egyre újabb adományozásra kényszerültek és így egyre több várföldet húztak ki a várjobbágyok és várnépek talpa alól. A várföldek eladományozása, majd a visszaszerzésükre irányuló törekvések a szigorúan felépített várispánságok társadalmi szerkezetét is bomlásnak indították. A várispánsági rendszer válsága következtében például sok előkelő és a nemességtől addig sem nagyon messze álló várjobbágy arra törekedett, hogy nemesi jogokat szerezzen magának. 1265-ben egy oklevél arról tesz említést, hogy IV. Béla négy zalai várjobbágyot a királyi szerviensek (királyi szolgálatra kötelezettek) közé emelt. Voltak azonban olyanok is, mint például Heym és Cheyd fiai s rokonai, zalai várjobbágyok, akik azt állították magukról, hogy a királyi szerviensek közé emelték őket, viszont IV. Béla a várbirtokok visszaszerzése idején visszahelyezte őket a várjobbágyok közé. Azokra a várjobbágyokra, akiknek nem sikerült maguknak kiküzdeni a nemesi állapotot, vagy a földesurak hatalma alatt élő jobbágynép sorsa várt, vagy pedig valamelyik nagyúr szolgájává lettek. A hadakozó várnépek közül is sokan feltornázták magukat a nemesség sorai közé, többségük azonban földesúri hatalom alatt folytatta jobbágyi életét. „Az eddigi várföldeken ezután már nemesek és jobbágyok éltek" - írta Szabó István. A királyi várispánsági szervezet kialakulásának, fejlődésének és felbomlásának folyamát több okból is szükségesnek tartottuk felvázolni. Zala megye területére szűkítve a kora középkori általános fejlődési vonalat, megállapítható, hogy itt évszázadokon keresztül a határőröknek, a várnépeknek, várjobbágyoknak rész7. Gellénháza, Lak, Lickó és Vadamos göcseji települések ábrázolása 1785-ben. 13