Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Hétköznapok, ünnepek
A jobbágy ősi és szerzett vagyona az elhalt fiai és hajadon leányai között egyenlő mértékben oszlott meg, de az özvegy is örökölhetett. Férjezett leányok csak az ősi vagyonból követelhettek részt. Előfordult, hogy oldalági rokon is örökölt. A nemesi hagyatéki leltárakból kiderül, hogy a vagyonból a fiú örökösök egyenlő mértékben örököltek, a hajadon leányok pedig férjhezmenetelükig apjuk ingatlanának negyedrészét birtokolhatták. Amikor pedig férjhez mentek, pénzzel vagy ingósággal kellett kielégíteni őket. Ez volt az ún. leánynegyed. A vagyonból olyanok is örökölhettek egy-egy tehenet, akik a családnak valamilyen munkában hosszabb ideig önként, ingyen segítettek, például beteget ápoltak. A múlt század közepétől általánosan az a szokás érvényesült, hogy a fél ingatlanvagyon egyenlő mértékben oszlott meg a testvérek között, a másik fél az özvegyre szállt. Természetesen az öröklésben nemcsak az általános hatósági törvények érvényesültek, sok helyi szokás is formálta, alakította. Az elhalt kiskorú árváinak védelmét szigorú törvények biztosították. Az árvák mellé minden esetben gyámot rendeltek. A feudális világban a jobbágyárvák jussának védelmét, ellenőrzését a község által választott ún. árvaatya látta el. A nemesárvák gyámjait vármegyei alispán rendelte el. A gyám, az ún. tutor az esküdtek és tanúk jelenlétében volt köteles összeírni az árvák összes javait, ingó és ingatlan vagyonukról teljes leltárt készíteni. Minden évben pontos jegyzéket kellett írni a befolyt jövedelemről, a kiadásokról, számot kellett adni az egész birtok állapotáról. Sokszor megtörtént az, hogy a tutorok visszaélése miatt néhány év alatt a birtok elkótyavetyélődött, a nemesi árvák, mire nagykorúak lettek, teljesen elszegényedtek. „A végrendeletek száma nagyobb volt a nemesi községekben és olyan jobbágyközségekben, amelyekben a földesúr gyakorolta a magvaszakadtak örökségéhez való jogát" - írja Tárkány Szűcs Ernő. Kutatásai szerint az 1860 körüli időktől a végrendeletek száma fokozatosan emelkedett. A végrendelkezők többsége minden időben a vagyonosabb rétegekből került ki, ennek ellenére nem volt ritka, hogy a szegényebbek is írtak végrendeletet. Egy 20. század eleji felmérés szerint Zala megye lakosságának 10 százaléka végrendelkezett. A hagyatéki leltárak, árvaszéki iratok és osztályos egyezségek fennmaradt tömegéből válogattuk ki a legfontosabb és legjellemzőbb részleteket. Azokat, amelyek a mai napig is a göcseji parasztság életmódjának, gazdálkodási és tárgyi világának évszázados múltjára a leglényegesebb adatokat szolgáltatják. A munkás hétköznapokat azonban nemcsak a parasztélet fordulóit jelző családi események szakították meg. A falu életében igen nagy jelentősége volt az egyházi ünnepeknek is, és ezeket az évszázadok alatt kialakult hagyományos paraszti szokások is emlékezetessé tették. A téli és tavaszi vallási ünnepeket - sok népszokással, babonával gazdagítva - katolikus és református falvakban egyaránt megtartották. De nemcsak az egyházi ünnepekhez kötődtek szigorúan, az év jeles napjait is érdekes szokásokkal ünnepelték. Ezek közül most csak egyet, a regölés szokását emeljük ki. Annál is inkább lényegesnek tartjuk ezt, mert egyes kutatók szerint a regölés Göcsejben alakult ki, innét terjedt el, igaz, itt a Dunántúlon nem nagy területen, mindenesetre Vas megyében, Szombathely környékén is ismerték és tartották. A regölés szokásának legrégibb írásos emléke Plánder Ferenctől maradt ránk: „... közös szokás Göcseiben... Szent István első Vér Tanú estvéjén regélni... Néhány serdülő ifjak Sz. István Vér Tanú estvéjén különösen azon házaknak ablaka előtt a' hol férjhez menő leányt sajdítanak, a' következő danajt éneklik: Kie fő gazda, szállyon Isten házadra, Serege magáé őrző angyallájjé, vetött asztalájjé, telő poharájjé, meg sűt kappannyájjé..." A göcseji falvakban a századforduló éveit követően is még megvolt a regölés hagyománya. Gönczi Ferenc is gyűjtött regős énekeket, de napjainkban Vajda Józsefnek is sikerült még a régi szokás nyomára bukkanni. zr VCrA' Z 2 fl 1/lL/ fií/ti*. Z-tCor/Zc - - 0 ^Tt-yv - _ < Vyj - - / "Í7''\ ^HJ W /if/.» Jjt,-^ _ _ _ / #3* i Inf hCl A vkÁ> ZJCf /aZk ~ ^ feC" U.;^//, _ ) CLpM*. 1raM l-hrir-f^JL'dí, __ —• — / Un fcan<A*. if<>>y" yoVl/ y Aj fry ^ __ _ £ Z^éAh Jyff,^ y/i/ _ _ _ 2. Äiyfj^ CffiihZ - - - 'fif-1 fJy^fZí _ • / qyf 162. Részlet Komáromy Márton halála után készült vagyonösszeírásból, Nemesapáti, 1780. 120
