Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Falu és társadalom

A falusi tanítók képzettsége a 19. század elejéig elég alacsony szinten mozgott. Elemi ismeretekre oktatták a gyerekeket, bár egyikük-másikuk íráson, olvasáson kívül számtant is tanított, sőt a latin nyelv alapismereteit is oktatta. Mindenesetre a falusi tanítók teljes sorsközösséget vállaltak a falu népével, úgy, ahogy ezt Plánder Ferencnél olvashatjuk: „... minden Anya Egyházakban vannak kisebb-nagyobb falusi oskolák, mellyekben a' szánakozásra méltó falusi Tanítók, minekutána a' kapálásban és kaszálásban mint élhetések egyetlen eszközeiben kifáradtak, közönségesen a' Gyermekek ' tanításában szokták fáradt testeiket kinyugasztalni." A 18. század második felében Zala megye 519 falujára csak 146 tanító jutott. A zalai helységek 28,1%-ában volt tanító. 1806-ban 170-180 elemi iskola lehetett a megyében. A század végén Gönczi Ferenc továbbra is nagyfokú elmaradottságról beszél. Az okot a kedvezőtlen földrajzi körülményeknek és az elzártságnak tulajdonítja. „Mert e népben a minden jóra való hajlandóság mellett, a tudás vágya is erősen megnyilvánul" - írja. Az iskolaügy és a kulturális viszonyok azonban továbbra is igen szomorú képet mutattak. Egy 1935-ben végzett felmérés szerint az 1920-as években Göcsej lakosságának 30%-a analfabéta volt. 36 községben 24 iskola működött, 2868 gyerekkel 50 tanító foglalkozott. „Göcseji tanítónak lenni mit jelent, azt csak az tudja, aki tisztában van az itteni viszonyokkal." - írták a szombathelyi cserkészek, akik a felmérést végezték. De a falusi tanítóság ekkor is, mint 100-150 évvel korábban, sorsközösséget vállalt a néppel. A rossz útviszonyok, a nagy távolságok télvíz idején a többnapi távollét a családtól (ti. a gyerekek, ha nem tudtak hazamenni, idegeneknél vagy rokonoknál maradtak) a tanulmányi előmenetelre is befolyással voltak. 115