Bíró Friderika: A szegek világa : Göcsej néprajza a 18-20. században (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Falu és társadalom

Nován 1929-ben az elnök (hegymester), a hegybíró és a szőlőpásztor voltak a hegyközség tisztviselői. „Az elnök saját pincéjénél hívta össze a gyűlést szőlőpásztor fogadására. Vitás ügyekben a bíróval közösen állapították meg a tényt, és közösen döntöttek. A bíró ügyiratokat és pénzt kezelt, fizette a szőlőpásztort. Akinek nem volt szőlője, az nem mustot, hanem pénzt fizetett a pénztárba. Ebből az összegből fizették a fegyvert (pisztolyt) és a lőszert a szőlőpásztor részére és fedezték az esetleges kiadásokat" - írja Vaska Miklós. Szüretkor a szőlőpásztor üres hordót vitt fel a hegyre. Családjával sorra járta a szőlősgazdák pincéit. Vödreiket megtöltve, s a hordóba öntve sokszor 500-600 liter must is összegyűlt. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a feudális kor göcseji, de más magyar parasztfalvak birtokos és egytelkes nemessége életmódját, jobbágyainak életformáját nem választotta el éles határ. Területünk kurialista falvainak nemesi lakossága is ugyanúgy paraszt módra élt, mint a körülöttük vagy velük együtt élő jobbágyok. Szabó István szavait idézve: „látóhatáruk nem lépte át a falu határát, s fából vagy sárból-fából készített házaikban a falu jobbágyainak töredelmes, fáradságos élete pergett le". Azt, hogy a göcseji nemesi és jobbágyfalvak 1848 után hogyan váltak egységes parasztfalvakká, az előbbi fejezetekben már érzékeltettük. Életmódjuk, életformájuk változásait a következőkben kíséreljük meg felvázolni. Göcsej lakói színmagyarnak mondhatók. A megye nyugati részein a Hetéshez is számítható vend-vidék, délen a Nagykanizsa környéki német települések, keleti, dél-keleti területeken a zalavári apátság 18. századi telepítésű német falvak övezik Göcsejt és környékét. E nemzetiségi területek paraszti kultúrája nem sokban tér el az általunk vizsgált térség hagyományos műveltségétől. Ezt vizsgálva sok hasonlóságot, azonosságot találunk mind az építkezésben, a lakáskultúrában, mind az életmód, életforma alakulásában, a nemzetiségi és magyarlakta területek között. Vallásukra nézve nagyobb részt katolikusok, kisebb mértékben reformátusok, de kevés evangélikus is található köztük. Évszázadokon keresztül a göcseji falvak többségében paraszti-kereskedői szinten mozgó kisszámú zsidó lakosság is élt. A göcseji szegek lakói szinte a reformációt követő évtizedektől a református vallást gyakorolták. Göcsej északi, keleti és déli részén a falvak katolikusok. A Bánfiak alsólendvai uradalmához tartozó falvak jobbágylakossága uruk példáját kényszerűen követve, a katolikus vallásról a kálvinista hitre tértek, majd a vallási ellentétek elmérgesedésével újra visszavettek a katolikus vallást. Göcsej vallási történetét vizsgálva sok adatot találunk arra vonatkozóan, hogy a 16. századtól a vallási forrongások mennyire befolyásolták a lakosok hit életét. A protestáns hitet „csak ott tartották meg a lakosok, ahol nem tartoztak földesúri hatalom alá: a szegek vidékén és pedig Becsvölgyön Kustánszegen, Csonkahegyháton és Milejben" - írja Gönczi Ferenc. Feltételezések szerint a református vallás terjesztője ezen a vidéken Dévai Bíró Mátyás volt. A reformáció kálvini iránya a 16. század végére az új vallás iránt elkötelezett követőkre talált a szegek vidékén. De nem sokáig gyakorolhatták új hitüket, mert az ellenreformáció vallásüldözései a göcseji falvakat sem kímélték. 1655-ben Csesztregről kiverték a kálvinista lakosságot. Ezzel kezdődött Göcsejben a vallásüldözés, és a prédikátorok elkergetésével, a templomok átmeneti vagy végleges elfoglalásával folytatódott. 1718-ban Milejből Hollósi Gáspár és Ivánczi Nagy Mózes prédikátorokat üldözték el, a reformátusok templomát pedig elvették. A két prédikátor 1720-tól „Becsvölgyén tűnik fel, ahol a reformátusok szabad vallásgyakorlata mindvégig megmaradt. A református prédikátorok sok zaklatásnak voltak kitéve akkor is, ha kereszteltek, eskettek és temettek. A falvak katolikus és református lakosai is állandóan torzsalkodtak egymással. Barabásszegen és Kustánszegen 1762-ben például a kálvinisták nem eresztik be a pápista halottal együtt a plébánost és a pápista mestert. A református temetőbe csak a halottvivőket engedik be" - írja Pais Sándor református lelkipásztor. A reformátusoknak sem volt joguk katolikus temetőbe temetkezni. 1780-ban a mileji katolikus plé159. Hegypásztorok mustszedése, Babosdöbréte, 1951. 112