Zalai Műtárgyvédelem 1. Műtárgyvédelem a Göcseji Múzeumban (Zalaegerszeg, 2003)

A műtárgyvédelem története Zala megyében Zalaegerszegen a megyeszékhelyek közül utolsóként, 1950-ben alakult múzeum. A Göcseji Múzeum első 15 évét a gyűjteményalapítás izgalmas időszaka, a néprajzi kutatás „diadalútja" jellemezte. A város vezetőivel közös akarat és a felhalmozott tudás eredményeként 1968-ban megnyitotta kapuit az ország első szabadtéri néprajzi gyűjteménye, a Göcseji Falumúzeum. A szakszerű műtárgyvédelmi tevékenység kezdete is ehhez az időszakhoz kapcsolható. Az eredeti anyagból felépített házak fából készült elemeit Szalay Zoltán, az akkori Magyar Restaurálási és Módszertani Központ munkatársának megalapozott szakmai irányításával Temesvári Andor és Sipos András konzerválták. Utóbbi munkatársunk Varró Edit segítségével 1976-ig gondozta az épületeket és tisztította, konzerválta a jelentős számban begyűjtött néprajzi anyagot. A múzeum keretei között 1962-ben kezdődött régészeti tevékenység. Rövid ideig Valter Ilona, 1967-től 1970 januárjáig Müller Róbert irányításával folytak a terepbejárások, régészeti feltárások. A halmozódó leletanyag restaurálására 1968 szeptemberében sikerült restaurátort alkalmazni. Szabolcs Péterné Takács Ágnes feladata elsősorban az ásatások során előkerült kerámia lclctanyag válogatása, restaurálása volt, és e mellett Zala megyében elsőként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Altalános Tárgyrestaurátor szakán. Sajnos a diploma védését követően 1981ben elhagyta az intézményt. A műtárgyvédelmi tevékenység fellendülését az 1970-es évek hozták meg a múzeum számára. Ennek okai meglehetősen összetettek. Az 1973. év elején az intézmény átköltözhetett a ma is otthont adó reprezentatív épületbe. A javuló körülmények mellett a megyei múzeumi igazgatóság létrehozása megfelelő keretet adott a múzeumi tevékenység bővítéséhez. Németh József igazgatósága mellett bővült a muzeológusi létszám, és ugyan csak alapszinten, de megoldódni látszott a szakszerű műtárgyvédelmi tevékenység feltételrendszerének kiépítése is. A néprajzi gyűjtemény sokasodó műtárgyvédelmi gondjait Németh János farestaurátorként 1976 júliusától próbálta meg orvosolni és nyolc éven keresztül szakszerűen oldotta meg a feladatot. Hosszabb szünetet követően 1997 októberétől kerültek ismét szakavatott kezekbe fa-anyagú műtárgyaink, Horváth Imre napjaikban a Magyar Képzőművészeti Egyetem fa-bútor tárgyrestaurátor szakának hallgatója. Szaktudása, igényessége huzamosabb ideig megoldást jelenthet. Vándor László régész munkába állásával - 1972 augusztusában - újabb lendületet kapott a régészet, így elodázhatatlanná vált a restaurátori létszám további bővítése. D. Horváth Ferenc 1977 januárjától 1993 végéig volt, míg Szendrői Éva 1978-tól napjainkban is gondos gazdája a szilikát anyagú leleteknek. Kolléganőnk 1991-92-ben végezte el a Magyar Nemzeti 4