Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár

MOSABURG/ZALAVÁR három kápolnával, melyből a középső külső kriptaként működött (822-844 között), Vreden (839) női kolostorának folyosókriptája ugyancsak három oltárfülkével stb. A kápolnák és kripták elrendezésére a római Santo Stefano Rotondo is hatást gyakorolhatott. A templom meglehetősen nagy méretei ellenére is a korszak gyakorlatának megfelelően - viszonylag keskeny, gyenge minőségű alapfalakra (65-100-120 cm) épült. Az alapozási árkok alján először durvaszemű, kavicsos, sárgás homok és kevés mész felhasználásával habarcsréteget terítettek el, majd erre kerültek az ugyanezzel a gyenge minőségű habarccsal összefogott, rendszer nélkül rakott, jórészt alaktalan homokkő-, kisebb részben mészkő- és bazaltdarabok ül. római téglatöredékek. A templom berendezéséről - a nagymértékű pusztulás ellenére - több lelet segít képet alkotni. A bazilikától délre húzódó nagy árok betöltésében nagyméretű terrazzopadló-tömbök feküdtek, amelyek több rétegben egymásra dobált darabjai éppen az árok északi, bazilika felőli oldaláról dőltek az árok alja felé, egyértelműen utalva arra, mely irányból is hozták őket ide. Radnóti Aladár 1946-47-ben, a récéskúti bazilika feltárásánál az apszisokban ugyancsak „durva terrazzopadlót" talált, míg a falakon sárgás rózsaszínű freskók nyomát látta. Ugyanott került elő egy négyzetes alapú, trapéz alakú, sárgásszürke homokkőből faragott oszlopfő, ami egy kisebb oszlop dísze lehetett. Hasonlóképpen halszálkamintásan faragottak az Einhard-féle Michelstadt-Steinbach-i templom vagy ReichenauOberzell templomának oszlopfői, amelyeket azután bevakoltak, sőt színesre ki is festettek. Valószínű, hogy Zalaváron sem csak a nyers kőfejezet volt az oszlop dísze. Az oszlopfő típusa alapján már a késő Karolingkor és az Ottó-kor újításaként megjelenő, absztrakt térmértani testből kiinduló oszlopfő-formákhoz, a csonka kúp-, piramis- és gomba alakú oszlopfők köréhez tartozik. Kérdés, a templom mely részét díszítették a templom különböző részén talált négyzet alakú padlótéglák, amelyek némelyikébe égetés előtt szalagfonat motívumot karcoltak. A téglák fonatdísze feltűnően megegyezik a legszebb zalavári márványfaragvány, a három darabra tört, különböző helyekről előkerült, szalagfonatdíszes „küszöbkő" díszítésével, amit Bogyay Tamás meggyőző érvekkel helyezett vissza a Karoling-korba, s csak a feliratot véli utólag, a korai Árpád-korban bevésett részletnek. A dokumentáció tanúsága szerint a folyosókripta római téglából rakott padlóját egy helyen megbontották, hogy alatta egy kis gödröt ásva színes és festett (Jézus Krisztust, szárnyas angyalokat, esetleg más szentet, apostolt vagy mártírt ábrázoló és felirattal ellátott), több esetben gondosan körbevágott üveglapocskákat temethessenek el. A figurális töredékeknél a raharedőzés módja, a kéztartás sajátosságai a korai Karoling-kori dél-tiroli falfestményekkel (főként Naturns, St. Prokulus), mutatnak rokonságot. A neves írásszakértő, Bernhard Bischoff Cs. Sós Ágnesnek adott szakvéleményében a felirattöredékek „9. századi keltezését helyben hagyta". Ezek Európa legkorábbi festett ablaküveg-lapjai, ráadásul jól datálható, hiteles környezetből (!). A Karoling birodalom területéről, Kölnből ismert egy festett spirálindás díszű ablaktöredék, Paderbornból további színes és festett darabok, az utóbbi években pedig az olaszországi San Vincenzo al Volturno ásatásaiból kerültek elő színes üvegablak maradványai. Lorschból való az első, a 9. század végére, 10. század elejére keltezett, igaz, már rögtön emberméretű Krisztust ábrázoló festett üvegablak, s azután már csak a 11. század elejéről, Augsburgból ismerünk ép állapotban, eredeti helyükön megőrződött, teljes alakos, apostolokat ábrázoló üvegablakokat. A templom közelében napvilágra kerültek az ideiglenesen ide települt, speciális szaktudású mesterek műhelyei is. A szentély közelében állt az a műhely, ahol a színes és festett ablaküvegeket készítették, a templomtól délre pedig egy harangöntő-gödör, benne az agyag öntőminta visszahagyott darabjaival. Az üvegműhely feltárása még nem fejeződött be. Eddig egy kemence maradványai és a padlón, továbbá a feltöltésben talált nagyszámú tégelytöredék, kemencemaradvány, nyersanyag- és félkész termék bizonyítja a műhely működését. A harangöntő gödör nagyobb részét érintetlenül hagyták a későbbi temetkezések, így az agyag öntőmintát is, ami a tojás alakú harang kiöntése után a gödör alján, eredeti helyén maradt. Ez alapján a harang szájának átmérője ca. 70 cm, ami a legnagyobb ismert Az üvegműhely maradványai -feltárás közben