Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Szőke Béla Miklós: Mosaburg/Zalavár

MOSABURG/ZALAVÁR A Mária templom felszentelésekor Priwinán és fián kívül jelen volt a birodalom keleti peremvidékének minden jelentős arisztokratája. „Priwina ekkor Liupram érsek kezébe és hatalma alá adta papját, név szerint Dominicust, és Liupram engedélyt adott ennek a papnak arra, hogy egyházmegyéjének a területén mi­sét mondjon, s rábízta azt a templomot és a népnek a gondviselését, ahogy ezt a papi rendtartás (ordo presbyteratus) megkívánja" (Conversio с 11). Dominicus ugyanis eredetileg a regensburgi érsekség alá tartozott, 840-84l-ben még Német Lajos kancellá­riáján volt nótárius, és csak amikor Ratbod és Rihharius grófságai határának találkozásánál, Lebenbrunn és Zöbernbach területén birtokot kapott, települt át Pannóniába és lépett Priwina szolgálatába. Mivel pedig Alsó-Pannónia a Rábától délre a 796. évi egyezség értelmében Salzburg missziós körzete volt, Salzburg engedélye és beleegyezése kellett ahhoz, hogy Priwina udvari papja legyen. Dominicus halála után annak utódja előbb Swarnagel, a híres tudós (praeclarus doctor) lett, aki diakónusokkal és kleriku­sokkal együtt érkezett Salzburgból (859-ig), majd en­nek halála után Altfrid, minden tudományok mestere (magister artis), s mint ilyen, minden bizonnyal kitűnő építőmester következett, aki rangban is emelkedett. Es­peres (archipresbyter) lett, hogy ezzel is ellensúlyozza Osbaldus térítő püspök (chorepiscopus) növekvő befo­lyását, aki 863-ban bekövetkezett haláláig Pannóniá­ban - I. Miklós pápa tevőleges támogatásával - egy önálló, csak Rómától függő püspökség létesítésén fára­dozott. Nem kizárt, hogy Altfrid már korábban megér­kezett, azokkal a mesteremberekkel, akiket Priwina „kérésére" Liupram érsek küldött Salzburgból. Altfrid halála után hasonlóképpen esperesi rangban tevékeny­kedett Richpald. Az ő idejében, 864-ben, majd 865-ben is Mosaburgban töltötte a karácsonyt Adalwin érsek, új templomok sorát szentelte fel, sőt 865-ben e célból még egyszer visszatért. A salzburgi jelenlét nem véletlenül erősödött ekkor. 866-ban ugyanis „egy bizonyos Method nevű görög" jelent meg itt, aki „az újonnan feltalált szláv írásaival kiszorította a latin nyelvet, a római tanítást és a hiteles latin szent iratokat, és a nép előtt megvetette tette azok­nak a miséjét, evangélium-hirdetését és egyházi tevé­kenységét, akik azt latin nyelven végezték"(Conversio с 12). Method és testvére Konstantin (Cyrill), az elő­kelő thessalonikéi családból származó térítő testvérpár, miután 863-ban Rasztiszláv kérésének eleget téve Moráviába utazott és ott sikeresen felnevelte első tanít­ványait, 866-ban Mosaburgba érkezett, ahol további 50 tanítványt gyűjtött maga köré, köztük Mosaburg 860­ban apja örökébe lépett új grófját, Chezilt is. Chezil rá­vette a térítő testvéreket, hogy a tartományi egyházak autonóm különállása ellen küzdő, a közvetlenül a Szentszéknek alárendelt püspökségek érdekében tevé­kenykedő I. Miklós pápa meghívására Rómába menje­nek. 867. december 14-én meg is érkeztek, de már az új pápa, az elődje politikáját töretlenül folytató П. Had­rianus (Adorján) fogadta őket. Konstantin hamarosan meghalt (869. február 14-én), Method azonban Chezil sürgetésére az év második felében mint pápai legátus visszatért Pannóniába, magával hozva az ekkor még csak kivételes alkalmakkor levelező pápának Chezilhez, Rasztiszlávhoz és Szvatoplukhoz címzett levelét. A levélben a pápa beleegyezését adta, hogy a szentbeszéd mellett a liturgiát is szláv nyelven végez­zék, de az új egyházkerületet közvetlen igazgatása alatt tartotta. Ám Chezil ragaszkodott ahhoz, hogy Method püspökként tevékenykedjen, ezért 20 nemes kíséreté­ben visszaküldte Rómába, kérve, hogy a pápa szélesít­se ki jogkörét. A pápa, nem kis részben amiatt, hogy a konstantinápolyi paüiarcha éppen ez időben szervezte meg a dunai bolgárok egyházát - ahol pedig a pápa missziója korábban már sikereket ért el - s 866-ban maga Boris kán is keresztény lett, ezt meg is tette: Methódot Sirmium központtal Pannónia érsekévé ne­vezte ki. A bajor papok a térítési eredményeiket sem­mibe vevő döntés miatt a császárhoz fordultak jogor­voslatért, Methódot elfogták, a regensburgi synodus elé állították, és két és fél évig fogva tartották. A pápa és a császár közti hatalmi vetélkedés ekkor még egyér­telműen a császár győzelmével ért véget. A forchheimi béke (874) Methódnak visszaadta szabadságát, de te­vékenységét a szűken vett Morvaországra korlátozták, hiszen már Nyitrára egy Wiching nevű püspököt ne­veztek ki. A Methód-epizód után Pannónia újra Salzburg fennhatósága alá került s ott is maradt a század végéig, amíg a honfoglaló magyarok megjelenése távozásra nem késztetette őket. Chezil nem sokkal élte túl kudar­cát, a 870-es évek második felében meghalt. 873-ban még levelet váltott a pápával, a házasságtörés kérdésé­ben kérve ki véleményét. Egy 876-880 között kiadott adománylevélben azonban már azt olvashatjuk, hogy a regensburgi Szt. Emmeram templom Gundbato diaconusnak Quartinaha birtokáért cserébe a Chezil dux lelki üdvéért adományozott birtokokat adta. Utóda(i) ismeretlen(ek), csak a század végén ismert egy név szerint: Braslav dux, aki Arnulf király, majd (896-tól) császár pannóniai helytartója (884-900), s mint ilyen, Mosaburg felügyeletét is ellátta. b) A régészeti adatok alapján Priwina és Chezil grófságának székhelyét már a múlt században lokalizálták Zalavár-Várszigeten. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom