Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

SALLA, A RÓMAI KORI KÖZPONT Toplice-ból ismerjük azt a feliratot, amely egy Minerva-szobor talapzatába van belevésve. A szobrot Moderatus nevű tisztelője állította az istennőnek a fürdőhely egy szakrális rendeltetésű épületében: Minervám / Aug(ustam) / L(ucius) Cl(audius) Ti(berii) f(ilius) Quirina (tribus) / Moderatus / dec(urio) c(olonia) C(laudia) Savaria / (dec)urio municipi(i) / Ae(lii) Sallae sacerdot(alis) / arae Aug(usti) e q(uinque) decur(iis) /posuit Magyarul: Lucius Claudius Moderatus, Tiberius fia, a Quirina kerületből, aki a claudiusi colonia Savaria es az aeliusi municipium Salla képviselőtestületének és az Augustus-oltár papi testületének a tagja, teljes jogkörű bíró állította fel a Felséges Minerva szobrát. Moderatus lovagi rangú ember, befolyásos személyiség lehetett, mert nemcsak Sallának, de Savariának is önkormányzati képviselője volt. A feliratból megtudjuk, hogy a várost Hadrianus alapította. A municipium "Aelium" jelzője utal erre. Az is kitűnik a szövegből, hogy maga Moderatus nem idevalósi, hiszen Savaria a Claudia tribusba, Salla a Sergia tribusba tartozott. Valószínűleg afrikai városból Cirtából származott. A városi rangra emelkedés dátumára olyan időpontot kell keresnünk, amikor Hadrianus látogatást tett Pannoniában. Erre vonatkozóan a kutatás a 118-as évet valószínűsíti. Ezért azt mondhatjuk, hogy Salla várossá nyilvánításának időpontja feltehetően 118 Kr. után. A Salla életében, jogállásában oly fontos állomást több szempontból is érdemes megvizsgálnunk. A római provinciák közigazgatásában a városi rangú településekhez (municipiumok, coloniák) bizonyos terület, territórium tartozott, amelyre nézve az adott város, mint közigazgatási központ működött. Ellátta a territórium lakosságának képviseletét, és elérhetővé tette azokat a tartományi kormányzat számára. Ezért municipiumi rangot adományozni egy-egy település számára egyet jelentett a tartomány adminisztratív szervezetének fejlesztésével. Láttuk már, hogy Claudius császár az I. század közepén két Borostyánkő út menti települést tüntetett ki városi ranggal (Celeia, Savaria). Ekkor Pannónia nagyobb, ÉK-i része még nem állt a rómaiak szilárd ellenőrzése alatt. Az I. század végére azonban megváltozott ez a helyzet. Traianus (98-117) idejében a birodalom már újabb (és sikeres) terjeszkedő hadműveleteket folytatott Dáciában, sőt még keletebbre. Pannoniát két részre osztották, nem utolsó sorban azért, hogy a hosszú dunai határszakaszt megfelelően ellenőrizni lehessen. A keleti rész (Pannónia Inferior) első kormányzója, a császár tehetséges tábornoka Publius Aelius Hadrianus volt, aki egy évtizeddel később a birodalom uralkodója lett. Hadrianus - császárként (117-138) - nem folytatta elődje terjeszkedő politikáját, de a már meghódított területek szervezésében igen aktív volt. A trónra lépését követő esztendőben meglátogatta egykori provinciáját és hét településnek adott városi jogot Pannoniában, Aquincumnak és Carnuntumnak a két Duna menti tartományi székhelynek, Aquae Balisaenak és Bassiananak a Drávától D-re eső területen, valamint Halicanumnak, Mogetiananak és Sallának a provincia belső részein. Bár Salla esetében történetének folyamatában láthatjuk a település fejlődésére utaló jelenségeket, mégis biztosabbnak látszik, hogy Hadrianus municipalizáló kezdeményezése nem mérlegelt túl sokat a kiemelendő települések addigi teljesítményén, hiszen nehezen gondolhatjuk, hogy ezek az általa alapított új városok azonos szinten álltak volna a fejlődésben. Sokkal súlyosabban eshetett latba a közigazgatás fejlesztésének szempontja: az, hogy a provincia minél nagyobb területe szerveződjön egy-egy városi rangú központ köré, és a városi territóriumok kitöltsék a tartomány lehetőség szerint teljes területét. Az is valószínű, hogy egy ilyen rangbéli emelkedés jótékonyan hatott a városok további fejlődésére is. Bazalt burkolatú főút E korszak emlékeivel a lelőhely minden pontján találkozunk. Ekkor volt a város a legnagyobb kiterjedésű. Jelenlegi ismereteink szerint K-Ny-i irányban mintegy 700 m, É-D irányban kb. 300 m-es területen feküdt nagyobbrészt a folyó bal partján. A kivezető utak mentén ennél messzebb is találhatunk római emlékeket: elsősorban egykori temetőket, amelyek a település lakott részétől kissé távolabb É-on és D-en terültek el a Borostyánkő út mentén. De az utóbbi évek leletmentései feltártak egy épületet az új zalalövői vasútállomás területén is. Ez a hely több-száz méterrel van nyugatabbra, mint az eddig ismert legutolsó római kori objektumok a város szélén, és közvetlen környéke üres, mégsem állíthatjuk egy, a várostól látó-halló-távolságra lévő kis villagazdaságról, hogy attól teljesen független. 29