Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

REDŐ FERENC Scilla csatlakozása a tartomány úthálózatához hogy nem eredeti kelta törzsi név, valószínűleg inkább a római kereskedők, utazók által terjesztett megjelölés azokra az emberekre, akik a folyó felső szakasza mentén éltek. Ókét gyaníthatjuk a Zala felső szakaszának völgyében is. Jelenlétükre az utóbbi évekig csak nagyon kevés jel utalt az anyagi kultúrában, de amióta módunk volt kutatásokra a folyó-átkelő közvetlen közelében, megsokasodtak azok a leletek, amelyek egyértelműen a kelták hagyatékához tartoznak. A kiállításon ennek legszebb példája az a nagyméretű áttört bronz ruhakapcsoló tű, amely a kelta női viselet fontos darabja volt. A Zala-révhez kötődő falucska azonban nem lehetett jelentős a nyugat-magyarországi kelták települései között. A Kr. u. első évtizedekben érkező római katonák nem találtak itt sem különösebb ellenállást, amelylyel fel kellett volna venniük a harcot, sem olyan társadalmi, ill. településszerkezeti alapokat, amelyen kiépíthették volna katonai bázisukat. Amikor tehát tábort létesítettek a Zala-völgynek ezen a pontján, akkor a Borostyánkő út évezredes vonalának kiaknázásán túl saját katonai stratégiai elveiket követték. Ezek az elvek előírták, hogy a hadi felvonulási útvonalon egymástól napi járóföldnyire támaszpontokat kell kiépíteni, hogy az úton lévő csapatok, vagy szállítmányok biztonságos körülmények között pihenhessenek. Azt is szem előtt tartották a római stratégák, hogy ezek ellenőrizhessék a hágókat, ill. a folyók átkelő-pontjait. így létesültek támaszpontok egymástól csaknem azonos - kb. 30 MP (római mérföld) azaz 50 km - távolságban a Borostyánkő út mentén Aquileiától Carnuntumig, azaz az Adriai tenger északi partvidékétől a deutsch-altenburgi (Ausztria) Duna-szakaszig. A katonai létesítmények e láncolatához tartozott Pannoniában, ill. a szomszédos Noricumban Emona (Ljubjana), Celeia (Celje), Poetovio (Ptuj), Halicanum (Sveti Martin na Muri), Salla (Zalalövő), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), és Carnuntum (Deutsch Altenburg). Emona, Poetovio és Carnuntum római légiók táborhelyei voltak, Celeia és Scarbantia jelentékeny kelta előzmények talaján létrejött korai városok, Savaria nagy forgalmú útkereszteződésben létesített veterántelepülés. HaHcanumról egyelőre nem tudunk sokat, lokalizálása is csak az utóbbi idők eredménye. A zalalövői táborhely létesítését a poetovioi és carnuntumi légiós táborok közötti útszakasz katonai ellátása, és a folyóátkelő ellenőrzése indokolta. Az ásatásokon e tábor létesítményeinek, a táborároknak, barakkoknak, magtáraknak a nyomait találtuk meg a település legkorábbi római kori rétegében, a leletanyagban pedig e táborhoz köthető a kiállított lándzsa. Ennél is fontosabb azonban a hirtelen megjelenő nagytömegű itáliai import kerámia, (terra sigillata) ami viszonylag nagy létszámú, fizetőképes, római kultúrájú betelepülésre utal Tiberius császár (14-37) uralkodása alatt. Ezek semmi esetre sem lehettek polgári lakosok egy - a fokozatos terjeszkedés fázisában lévő - új provincia katonai felvonulási területén. A tábor segédcsapat tábora volt. Ilyenek helyezkedtek el rendszerint az egymástól nagyobb távolságra lévő légiós táborok között. A katonai tábornak két fázisa van, amelyek között Claudius császár (41-54) uralkodása alatt volt a váltás. Ez az uralkodó intenzíven foglalkozott a Borostyánkő út menti települések, az alakuló új provincia megszervezésével. Municipiumi rangra emelte a noricumi Celeiát, és a veterán katonák letelepítésével létrehozta Savaria coloniát. A második fázisban a keltező leletek Domitianus (81-96) uralkodásának elejéig mutatják ki a tábor használatát. Ekkorra kialakul a dunai határvonal, a limes, és ennek mentén szervezik meg a rómaiak a határ védelmét. Nincs biztos adatunk arra, hogy milyen típusú és nevű csapattest állomásozott Sallában, de lovas segédcsapatra utal a leletanyagban eddig előfordult három sarkantyú. A kutatás ismer olyan lovas segédcsapatot, amelynek szálláshelye közelebbről meghatározatlan, de nagy valószínűséggel a Borostyánkő út mentén kell keresnünk az I. század első felében. Ez az ala Pannoniorum, mely Tiberius idején Dalmatiaból érkezett ide, és Claudius uralkodása alatt költözött át Arrabonába. A század második felében már másik csapattest lakhatta 26