Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Redő Ferenc: Salla, a római kori központ

Redő Ferenc SALLA, A RÓMAI KORI KÖZPONT A Krisztus születése utáni négy és fél évszázadban a mai Magyarország nyugati felét a rómaiak hódították meg, és szervezték meg benne a birodalom Pannónia nevű tartományát. A hódítás folyamata maga is több mint fél évszázadig tartott, és a birodalmi közigazgatás természetesen csak ennek függvényében szerveződhetett meg az új tartományban, de az egyes területek stratégiai jelentősége, a spontán kialakuló központok és vonzáskörzetük közigazgatási eszközökkel is támogatott szervezése később is folyamatosan alakult a történelmi helyzetnek megfelelően. A Zala völgyének teljes hosszában ismerünk római kori településeket. Ezek jelentősége a provincia történetének különböző szakaszaiban többször is változott. Kétségtelen azonban, hogy a legfontosabb település, amely a római korban a megye területének, ill. tágabb körzetének központjaként értékelhető, a mai Zalalövő alatt elterülő városi rangú Salla volt. A terjeszkedő birodalom Pannónia létrejöttének több évtizedes folyamatában előbb a Drávától délre eső területek, Ш. a mai Magyarország nyugati széle került a birodalom ellenőrzése alá. A Dunántúl többi része csak ez után vált rómaivá. E folyamatban alapvető jelentősége volt a területünkön ÉD irányban áthaladó Borostyánkő útnak. Ez az ókori kereskedelmi útvonal közelítőleg a mai 86-os fő közlekedési útnak felel meg. Használata évszázadokkal korábbi időkre nyúlik vissza, mint a rómaiak pannóniai jelenléte. Irányát az a kereskedői szándék jelölte ki, amely Itáliából Észak-Európába törekedett az Alpok hegyláncait kelet felől megkerülve. Nevét csak a későbbi időkben kapta a kedvelt féldrágakőről, amelyet az Északi tenger partjairól importált a birodalom. Az út pontosabb vonalvezetését alapvetően a természetföldrajzi, társadalmi viszonyok határozták meg. A lehető legkényelmesebb vonalon szelte át az útba eső illyr, kelta és germán törzsi területeket, küzdötte le a hegyvidéki hágókat és közelítette meg a folyóátkelőket. Az Itália felől érkező utas - a római foglalást közvetlenül megelőző évtizedekben - csak szórványos kelta népelemeket talált területünkön, melyeket egy antik forrás alapján az arrabiates névvel azonosíthatunk. Ez a név latinul érthető, és lefordítható. Jelentése: „rábamentiek". Világos nyelvi szerkezete arra utal, Zalalövő, 1973-2001 Salla központ elhelyezkedése a mai Zalalövő területén, az 1973-2001 között feltárt településrészletekkel: a településen folyó ásatások helyszínei 25