Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Béres Katalin–Megyeri Anna: Zalaegerszeg

BÉRES KATALIN - MEGYERI ANNA nyomdatulajdonos Kakas Ágostonék udvarán, a Zalaegerszegi Torna Egylet focistái, strandolok a Zala parton, szőlőhegyi mulatozás, kirándulás az Alsó-erdei ún. Mária képes fához, vendégekre váró bérautó a város központjában, az Arany Bárány Szálloda előtt, a Gazdakör székházának avatása magyar ruhás leányokkal, a középen feszítő polgármesterrel s a pödört bajszú gazdákkal. A kitűnően fényképező Izsák Gyula polgári iskolai tanár korcsolyázó gyerekeket örökített meg, köztük három sajátját: fehér sapkában Imre fiát, aki később világhírű csillagász lett. A fényképek mellett a Kakas nyomdában készült, táncmulatságokra és színiKorcsolyapálya, előtérben az Izsák gyerekek, 1940 körül előadásra invitáló meghívók láthatók. Egy háztartási tanfolyam bizonyítványa igazolja, hogy szépreményű édesanyáink, nagyanyáink egyike felkészült legfőbb hivatásának gyakorlására: kitűnő háziasszony lesz gyermekei édesapja mellett. A fotók felett látható fafaragvány a város címerével egykor a polgármesteri hivatal dísze volt a magyar koronás címert ábrázoló párjával együtt. Az első világháború utáni békés korszakot újabb háború dúlta szét. Kezdetben csak a fronton lévőkért való aggódás, a romló életszínvonal jelezte a vüág változását. A súlyos megpróbáltatásokból Zalaegerszeg elsősorban a német megszállás idején részesült. 1944. június 16-án bevagonfrozták és megsemmisítő táborokba hurcolták a város - előzőleg a gettóban összegyűjtött zsidó származású polgárait, a lakosság mintegy tíz százalékát. 1944 decemberétől a település fronthátországgá változott, ahol súlyos gondokat jelentett a menekültek ellátása és a nyilasok uralma. 1945. március 27-én egy légitámadás szétrombolta a vasútállomást, ahol megsemmisültek a keszthelyi Balatoni Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vagonokban menekített kincsei is. A háború idején 392 épület sérült meg. 1945. március 29-én a szovjet hadsereg megszállta a várost, a visszavonuló német csapatok pedig felrobbantották a vasúti hidakat. A szovjet katonák szabadidejükben szinte mindannyian felkeresték a Saly fotóműtermet, ahol egyenként és csoportosan is szívesen fényképeztették magukat. A tiszta tekintetű, elégedett arcokat nézve hihetetlennek tűnik, hogy közülük kerültek ki a fosztogatók és az elvetemült erőszaktevők A háború befejezése után az újjáépítés korszaka következett, a demokratikus átalakításba vetett hittel, majd egyre fogyatkozó reményekkel. A szocializmus kora óriási társadalmi és gazdasági változásokat hozott a város életében. Az 1950-ben kialakított tanácsrendszerben Zalaegerszeg fejlődését meghatározta, hogy továbbra is a megye székhelye maradt, és a megyei pártirányítás központja lett, így a kiemelten fejlesztendő települések közé tartozott. A megye infrastruktúrájának fejlesztése következtében vonzáskörzete kitágult, nemcsak közigazgatási, hanem Zala megye gazdasági, közlekedési, egészségügyi és kulturális központjává vált A környező települések hozzácsatolásával megváltoztak a város határai, területe háromszorosára nőtt. 1958-ban Zalabesenyőt, 1963-ban Csácsbozsokot és Pózvát, 1969-ben Andráshidát, Szenterzsébethegyet, Bazitát, Ebergényt és Ságodot kapcsolták a megyeszékhelyhez. 1982-ben Botfa község csatlakozásával alakult ki a város jelenlegi területe. Az 1950-es évektől a központi hatalom által kezdeményezett erőteljes iparosítás vette kezdetét Zalaegerszegen. Mivel a városnak a nehézipar telepítéséhez nem voltak megfelelőek az adottságai, ezért munkaerő-igényes, könnyű- és feldolgozóipari önálló üzemeket alapítottak itt - elsőként a Ruhagyárat. Ötemeletes, vöröstéglás, vörös csillagos hatalmas épületében kezdetben a korszak általános viseleti darabját, a lódenkabátot gyártották. A Nagylengyelben felfedezett kőolajra alapozva kezdte meg működését a kőolajfinomító 1952-ben, mely az olajmező kimerülése miatt éppen napjainkban fejezi be a termelést. Egy évvel később a Tejipari Vállalat üzemében indult meg a vajgyártás. A korábbi kisipari műhelyekből az államosítások után nagyobb, helyi alapítású vállalatok alakultak, ilyen volt pl. a cserépkályhagyár és a bútorgyár. Az 1960-as évek közepétől budapesti nagyüzemek Egyesült Izzó, Ganz, Caola -gyáregységei települtek a városba és építették fel üzemcsarnokaikat, újabb, egyre kvalifikáltabb munkalehetőségeket kínálva a környék lakosságának. Korszakunkban a város egyik leggyorsabban fejlődő iparágává az építőipar vált, kezdetben az ipari, katonai és infrastrukturális beruházások, majd a lakásépítkezések biztosítottak folyamatos munkát az építőipari vállalatoknak, köztük a legnagyobb156