Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Kvassay Judit: A középkor (14–16. század) világi és egyházi emlékei Zala megyében

KVASSAY JUDIT mutató vitrinben való elhelyezését az indokolta, hogy a gyertya előállításának magas költségei miatt használata sokáig a legrangosabbak luxusának számított a középkor folyamán. A 14. század elejére kialakult az egységes jobbágyosztály. Ide számítottak mindazok, akik földesúri függésben éltek: földesúri joghatóság alá tartoztak és különféle járadékok fizetésére voltak kötelezve. Ez az osztály igen változatos képet mutatott, hiszen a földesúri hatóság alá tartozó város polgárát éppúgy magában foglalta, mint a földesúri telken gazdálkodó parasztot, vagy a saját házzal nem rendelkező zsellért. (Zala vármegye esetében a köznép másik osztályáról, a polgárságról nem beszélhetünk, hiszen területén hiányoztak az igazi városi ranggal rendelkező települések.) Az anyagi kultúrájuk jelentős részét kitevő, fából, textíliából, és más szerves anyagokból készült használati tárgyaik szintén nyomtalanul elenyésztek. A rájuk vonatkozó források száma is jóval csekélyebb, hiszen elsősorban a birtokokkal kapcsolatos ügyleteket foglalták írásba, amelyekben csak ritkán esik szó a birtokokat benépesítő jobbágyokról. A köznépi élet emlékeinek felkutatásában így még jelentősebb szerep jut a régészeti feltárások megfigyeléseinek és az ásatások során napvilágra kerülő agyag és fém leletek tanúságának. A kerámialeletek zömét a főző- és a tárolóedények teszik ki. A legáltalánosabb típus a fazék, amelynek kisebb példányait - parázs fölé állítva - ételek készítésére használták. A nagyobb darabokban élelmiszert tartottak. A nagyméretű korsó és a kiöntőcsöves edény folyadékneműk tárolására szolgált. A fedőket a főző- és a tárolóedények letakarására egyaránt használták. Az asztali edények (pohár, tál, palack és korsó) finomabb kivitelben készültek, és a 15. század végétől megjelent rajtuk a máz is. Ez inkább praktikus célokat szolgált (a belül mázas korsó falán nem szivárgott át a folyadék), mint díszített. A falusi környezetben fellelhető kályhák a nemesi házak tüzelőberendezéseinél jóval egyszerűbbek voltak. Többnyire mázatlan, sima, tál alakú szemekből rakták fel, ritkábban néhány növényi- vagy állatalakokkal ékesített előlapot alkalmaztak díszítésül. Ezek mintakincse az előképek egyszerűsített változatát a népművészet elemeivel ötvözte. Megfigyelhető ez az oromcsempén, amelyik az áttört, gótikus csempék késői, stilizált, népies változata. Az elsősorban vasból készült fémeszközök főleg mezőgazdasági célokat szolgáltak. Abban, a 16-17. század fordulóján, a Csesztreg melletti Mihon faluban állt házban, amelyből a bemutatott leletek származnak, a sarló és a kapa mellett kés, hevedercsatok és szekérvasalás, továbbá ajtózáró pánt, reteszfő és szögek kerültek elő. A falusi háztartásban ritka tárgyaknak számító olló, sütőrostély és gyertyatartók (ez utóbbiak közül a szorítókaros, cseppfogós típus 15-16. századi, finom kivitelű, bronz előfutára a budai várból ismert) nyugat-európai kereskedelmi árucikkek voltak. A szorítókaros Zalaszentgyörgy, gótikus és barokk stílusban bővített román templom 130