Központok a Zala mentén. Katalógus (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László: Zalavár a királyi vármegye központja

VÁNDOR LÁSZLÓ latgomb. Ilyen őrtelep temetője került elő Pusztaszentlászló határában, melynek leletanyaga a III. vitrinben található. A pusztaszentlászlói őrtelep tudatos telepítés eredményeként, a 11. század közepén jött létre a Válicka patak mellett. A legkorábbi pénzek Salamon (106374), a legkésőbbiek П. Béla (113141) idejéből valók. Az itt élt közösség három nagy családból tevődött öszsze, akik temetkezési szokásaikban honfoglaláskori tradíciókat őriztek, gazdagnak számító ékszer-együtteseket hordtak. Különleges leletek ebből a temetőből az ún. rovásírásos gyűrűk, melyekből hat darab került elő. Ez a legnagyobb mennyiségű ilyen típusú lelet, amely mindeddig hasonló korú temetőből előkerült. E gyűrűknek mind az etnikumhoz kötése, mind a megfejtése a mai napig várat magára. Egyes kutatók a besenyőkhöz, míg mások bizonyos héber jellegű írásjegyek alapján a kazárokhoz próbálták őket kötni. Az írások megfejtésére mindeddig nem került sor, az azokat megvizsgáló Czeglédy Károly mind az írásrendszert, mind a betűanyagot ismeretlennek mondta. Ennek ellenére bizonyos, hogy a gyűrűket egyértelműen rontáselhárítás céljából viselték. Zalavár a 13. század végéig volt ispánsági székhely. Hogy pontosan milyen volt, arra a későbbi ásatások remélhetőleg választ fognak adni. Egyelőre minderről sajnos nagyon keveset tudunk. Bizonyos, hogy a Várszigeten kell keresni az ispáni várat és palotát. Az ispáni központ szolgálónépe all. század második felétől a vársziget északi felében álló plébániatemplom köré temetkezett. A 12-13. században a királyi birtokadományozások folytán a magánbirtokok nagysága és szerepe megnőtt, a világi és egyházi arisztokrácia mind nagyobb szerepre tett szert. Megkezdődött a világi arisztokrácia birtokközpontjainak kiépítése. A kúriák mellett templomot, a leggazdagabb nemzetségek kolostort emeltek. A legkorábbi ránk maradt kolostortemplom, a (nagy)kapornaki a 12. század végéről származik. Különös szépségű, és egyedülállóan megőrizte eredeti részleteit a Tűrje nemzetség által emelt türjei premontrei templom, melynek belsejében középkori, Szent László legendáját ábrázoló freskóciklus látható. A zalai nemzetségek közül a leghatalmasabb a 12. században betelepedett német eredetű Hahót-Buzád nemzetség volt. Az alapító Hahót lovag annak a seregnek volt a vezetője, amely az 1163. évi belháborúk során П. Istvánt segítette a trón megtartásában, és ezért elsősorban Zala, valamint Sopron vármegyében hatalmas birtokadományokban részesült. A nemzetség 1232 előtt alapította a hahóti benedekrendi apátságot, majd különböző ágai még a 13. században újabb kolostorokat építtettek (Alsó)Rajkon, (Mura)Szemenyén és (Mura)Keresztúron. Ebben az időszakban kezdődött a nagybirtokosok rezidenciáinak, kúriáinak nyugati mintára való erődítése. Az árokkal és sáncokkal körülvett házak, tornyok zalai elterjesztése bizonyosan a HahótBuzád nemzetség betelepülésével kezdődött. A család ágainak birtokközpontjaiban épültek meg az első ilyenek. Az egyik korai erősség neve őrződött meg napjainkig a muraközi Csáktornya (a Hahót-Buzád nembeli Csák tárnokmester építtette) nevében. Ezek a nagybirtokok és a várjobbágyok mozgalmai a 13. század végén szétfeszítették a királyi vármegye kereteit. Létrejött az új körülményeknek inkább megfelelő nemesi vármegye, melynek nem volt szüksége állandó székhelyre. Az országos főméltóságok ítélőszékeiket különböző helyeken tartották, a megye élén álló főispánok pedig saját rezidenciájukból irányították a megyei ügyeket. Zalavár megyeközponti szerepe a 14. századra megszűnt. Fontossága azonban a királyi alapítású kolostor hiteleshelyi tevékenysége révén megmaradt, amelynek hatósugara nemcsak Zala, hanem Baranya, Somogy és Tolna megye területére is kiterjedt. 104