Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Németh János pályája írások tükrében

Keresztury Dezső: Németh Jánosnak Ahogy a gyermek kréta, szín, vonal játékával formálja látomását, amit az ős emlékezés sugall, s ocsúdó lelke friss napsugarán lát, s bár a világot újraképzeli, amit létrehoz: örök - emberi úgy gyúrtad a kezessé tett anyag göröngyeit szép, értelmes formába; ember-hasznúvá tetted az agyag közönyét őseid, s magad szavára: eszközül véve korongod, kezed, égetve puha földből cserepet. Nem volt elég, mi csak hasznodra van: végtelen változata az edénynek; új módokat kezdtél kíváncsian, hogy azt fejezd ki, ami benned éled: s kiléptél, megcserélve birtokod, a térbe, nem tudván, mi várhat ott. A térben kínálkoztak a falak, hívott a nagy forma, az önmagában megnyugvó mű, a művészi alak, mely mozdulatlanságából kiszárnyal, és olyan ép marad széthullva is, mint a remekbe koptatott kavics. A tér tied. De vele be ne érd! Ne hagyd kővé dermedni ifjúságod! Hogy növény lehetsz, ne add semmiért: nevelj lombot, erősíts törzset, ágat; hazai földben vesd meg gyökered, s hagyd benned játszani a gyereket!