Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Tanulóévek

hatnak, mint befejezett, nagyigényű, szép művek, mintha nagy mester kezéből kerültek volna ki. S ez tagadhatatlan mutatója nem hétközna­pi tehetségének. Ámde ha közelebbről megnézzük lendületes vonalú rajzait, akkor látjuk, hogy ecsetjárása még nem érett be (köztudomá­sú, hogy a 80 éves Hokusai 41 is erről panaszkodott!), a csukló lendü­lete még nem eléggé érzékeny a test ízülésének, feszülésének vagy ernyedésének visszaadására. Sokat, nagyon sokat kell rajzolnia, gon­dosan megmunkált tanulmányt és sebes kapásból odavetett vázlatot egyaránt. Sok jó és sok rossz rajzot kell csinálnia, ezrével. Higgye el, megéri, sőt higgye el, kötelessége ez magával szemben. Nem akartam tagadni egy pillanatig sem, hogy Németh János ro­konszenves tehetsége megkapott engemet. S ha mégis egymásután hoztam fel kifogásokat, ezt nem azért tettem, mintha mindazt, amit hiányoltam, elvárhatnók egy most végző fiataltól, hanem azért, mert ezzel is a megbecsülésnek akartam kifejezést adni: Nem főiskolás mértékkel mértem, amit bemutatott, hanem életkorától függetlenül. Márpedig itt vissza kell kanyarodnunk az előbbi mértékhez, hiszen főiskolai oklevélpályázatról van szó. Hadd összegezzem tehát ebből a szempontból megfigyeléseimet. Képzeletvilága gazdag, nemcsak az ábrázolás meseszerűvé tételében, hanem a felületek mázjátékának ki­használásában is. Igénye magával szemben igen magas s éppen ezért olyan útra lépett, amelyen nemcsak a tehetség, hanem igen sok meg­figyelés, munka, siker és sikertelenség viheti előre. Kirajzolódik a szobrászat és a díszítőművészet népi jellegű ötvözésének vágya s ez a bemutatott munkák együttes hatásában már meg is van. Ha a Rudnay­nál megfigyelhető egy hetet egy emberéletre tágítjuk, akkor Németh János most van a maga hétfőjén vagy kedd reggelén, munkája tele te­hetséggel, frissességgel, meg tudja-e őrizni a megmunkálás, a kitelje­sítés fárasztó munkája, évei és évtizedei alatt e frissességet, üdeséget, elválik majd..." Kitüntetéses oklevelet kaptam, és még egy évre ösztöndíjat. Tel­jes ellátást, szállást biztosítottak, és tovább dolgozhattam a Főiskola műtermeiben. JZÍ/gy alkalommal, 1959-ben kiállításra készülődött a két főisko­la, a - képző- és az iparművészeti - a Képzőművészeti Főiskola kis műcsarnokában. Egy évforduló, a Tanácsköztársaság kikiáltásának tiszteletére. 26. Madaras és lovas tál, 1960 körül (engobe-bal festett mázas kerámia, 25, ill. 24,5 cm) 41 Hokusai, Katsushika (1760-1849) japán festő és fametsző. 70 éves művé­szi pályája alatt negyvenezer művet, metszetsorozatokat is készített. Ezek: Hegyek és hegyek, Vízesések, A Fuji 100 látképe, 100 Híres Híd, Manga stb. Mintegy 500 könyvet illusztrált, maga is írt. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom