Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)
Tanulóévek
lós iránti ellenszenve miatt. IV. Károly tiszteletére megépíttette a Jézus Szíve templomot, melynek szószékét Zita királyné adományozta. Nevéhez fűződik a Notre-Dame apácarend letelepítése és az impozáns zárda és iskola megépítése. A Mária kongresszus 1948. szeptember 8-án hatalmas tömegeket vonzott. A főtéren legalább tizenötezer ember hallgatta Mindszenty prédikációját, amit a neobarokk plébánia erkélyén tartott. A kommunisták ezt nem jó szemmel nézték. A gimnázium akkori igazgatója nagy pártember volt. Akit a téren akkor meglátott, vagy a kongresszus jelvényével másnap bement az iskolába, már nem is volt annak többé tanulója. A téren hallottam még Marosán Györgyöt is. Valaki bekiabálta: kisebb lett a zsemle! A válasz így hangzott: a pofátok lett nagyobb. Itt szónokolt Rákosi Mátyás is, aki valójában soha nem szerette a klerikális Zala megyét. A háborús években hallottam a MOVE (ma ZTE) pályán Imrédy Bélát, aki azt mondogatta, ha kell, meghúzzuk a nadrágszíjat, de győzünk. Hol vannak már ők és az utána jövők! A gimnáziumban nem volt sok ambícióm, de mióta elkezdtem mintázgatni, minden időmet arra fordítottam. Mintáztam, amit magam körül láttam. Lovakról, kutyákról, emberekről, katonákról készítettem agyagszobrokat. Édesapám büszkén mutogatta. Később a családban elajándékoztam ezeket az alkotásokat. Aztán onnét is elkerültek sokszor ajándékba. Nekem jóleső érzés volt, hogy értékelik a „műveket". Egyre tudatosabban kezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy megpróbálkozom majd valamilyen művészeti főiskolával. Sajnos azonban akkor a városban semmilyen szabadiskola, képzőművészeti kör nem működött. így teljesen autodidakta módon mintáztam, rajzolgattam mindenfélét, és nézegettem művészettörténeti könyveket. Ez azonban nem lett volna elég a felvételihez. Na és a származásom? Osztályidegen voltam! Végül elérkezett az érettségi ideje. Az érettségim a matek miatt rosszul sikerült, de azért túljutottam rajta. Hogyan tovább? Ezután következett a neheze. Egyetlen célom volt, valahogy bejutni a főiskolára. A gimnáziumi tanáraim kiváló emberek voltak, a matek tanár, Sanits Géza is, csupán én vétkeztem a matematika ellen. Nem értettem, mert nem érdekelt. Sajnálom viszont, hogy idegen nyelvet egyet sem sajátítottam le. Bár tanultunk latint, franciát, németet, végül oroszt,