Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)
Szűlői ház, gyermekévek
tük, és teleraktuk fűrészporral. „Szakértelmünknek" köszönhetően a gránátokból a fűrészpor kiömlött a pártvezér kezébe. így két pofon kíséretében távozhattunk. A család megkönnyebbült. A front egyre közeledett, már Keszthely környékén volt. Kenedy úr tovább ment, mi pedig kiköltöztünk a város környéki szőlőhegyünkre. Egy kedves ismerős családnak, Kardosaknak szorítottunk még helyet. A maradék bort apámék kiöntözték a hordókból, és vártuk a „felszabadulást". A következő nap reggelén nagy dörrenésre lettünk figyelmesek. A Zalán átívelő közúti hidat, majd a vasúti hidat robbantották fel. Napközben három német katona vetődött pincénkhez. Talán szétszóródott egység tagjai, de lehet hogy járőrök. Barátságosak voltak és szomorúak. Egyiküknél kislánya fényképe. Kis pihenő után tovább mentek. Az éjszaka feszülten és nyugtalanul telt. Ismétlődő robbanások hallatszottak. A pályaudvaron egy lőszeres szerelvényt bombáztak. 23 A találat láncreakciója következtében egész éjjel robbantak a lövedékek. Mint gyerek, tátott szájjal néztem a tűzijátékot. Később tudtam meg, hogy múzeumok kincsei voltak még a vagonokban. A keszthelyi Balatoni Múzeum anyagának egy része az egykori sümegi Darnay-gyűjteménnyel, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 54 ládányi anyaga. Minden semmivé lett egy éjszaka. Talán töredék, ha maradt. Az éjszaka lövések hallatszottak, de orosz katonaságot nem láttunk. Másnap azonban a dombtetőről néztük, amint a tankok és a gyalogság raj vonalban a Zala északi partja felől közelítik meg a várost. A hegyi hajlék félreeső helyen volt, bennünket elkerültek. Másnap a városból érkezett emberek mondták, hogy ott vannak az oroszok. Nálunk komolyabb ellenállás nem történt. A németek az olajvidék védelmére próbáltak összpontosítani. Másnap a két család, mi és Kardosék, akik nálunk húzták meg magukat, elindultunk a városba. Érdekes menet volt, csupa öreg, mert az asszonyok így álcázták magukat. A Kardos néni édesanyját talicskában tolták, mert alig tudott menni. Amint kiértünk az útra, német Messerschmittek jelentek meg felettünk. Az egész társaság az út menti átereszben húzta meg magát. Az oroszok lőtték a gépeket. Amint a helyzet nyugodtabb lett, tovább mentünk. A mezei úton a szántásban egy halott katona feküdt, tiszta, fehér zokni volt a lábán, csizmáját már lehúzták. Kissé odább orosz lövegeket láttunk. Apám a hátizsákra akasztotta régi bőrkabátját, és a réten áthaladva mentünk 1944. március 28-án a házunk felé, amikor egy felénk vágtató lovasra lettünk figyelmesek. 24
