Németh János: Gyökerek. Gondolatok családról, mesterségről, művészetről (Zalaegerszeg, 2002)

Kostyál László: Németh János művészetéről

Kiindulópontját tekintve közelebb áll hozzá a következő meghatározó korszak, a manierizmus és a barokk emblematikája és szimbolizmusa, amely viszont a reális, valós látvány illúziója mögé rejti -jelképek, allegóriák formájában - a valódi, mélyebb jelentést. E folyamatnak és a népi művészetnek a gyökerei megegyeznek, és e felismerés szintén nagyjelentőségű volt számára. A múlt század művészetének szerepe mindezek mögött lényegesen csekélyebb, elsősorban a formai összefogottságra és koncentrált lényeglátásra való törekvését használta fel. A művész lelkületéhez ezek mellett közel áll a göcseji embernek a hétköznapokat átszövő vallásossága is. Megfeszített Krisztusai, Madonnái, szentalakjai nem elvont misztikájú, anyagtalan - és ezáltal elérhetetlen - lények, hanem az életben nagyon is jelen lévő, vaskos, súlyos figurák, akik „szentségük" dacára együtt élnek, lélegeznek, izzadnak, adott esetben szenvednek az egyszerű emberekkel. Nélkülöznek minden arisztokratizmust, természetes közegüket a parasztok közelében találják meg, akik rendes körülmények között az anyagukul is szolgáló földet megművelik. E vallásosság a teológusok sokszor dogmatikus hitének csupán távoli, az ősi hitvilág elemeivel átszőtt, a transzcendencia köznapi megtapasztalásain alapuló lecsapódása, amely azonban generációk hosszú során át az emberi élet szilárd vezérfonalának bizonyult. íme, előttünk a recept. Bár lehet, hogy a fűszerek sora nem teljes, de már közeljárunk az ízek titkának megfejtéséhez. Az alkotóelemek feltárása azonban a titoknak csak az egyik részét világítja meg. A másik az arányokban rejlik, s ennek feltérképezése még bonyolultabb, hiszen ezek az idők folyamán változtak. A népi ihletettségű alap, a korongolt elemekből - hengerek, kúpok, halmok, karikák és metszeteik - való építkezés állandó, a fenti elemek érvényesülésében azonban hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. A korai pályaszakaszban jelentkező többszínű máz-használat így visszaszorult, és az anyagszerűség hangsúlyozása mellett az alkotások árnyalására is alkalmas fedő-agyagmáz alkalmazásában állandósult. Végérvényesen lemondott a művész az eleinte fel-felbukkanó perspektivikus kompozícióról, ennek helyét a jelképes elemek egységes szerkezetben egymás mellé rendelt struktúrája vette át. Letisztult és kikristályosodott a jelképrendszer, rögződött a motívumok (nap-hold, repülő madarak, virág, szarvas stb.) szimbolikus tartalma. Mindez alátámasztja a régi igazságot: a legjobb recept sem ér sokat, ha a szakács nem „főzi bele" saját egyéniségét is az ételbe. Másképpen fogalmazva: összetevő elemeinek vizsgálata révén csupán felszínesen érthetjük meg Németh János művészetét, hisz annak lényegi elemei a művész egyéniségéből fakadnak, amihez konkrét alkotásai előtt állva juthatunk közelebb. A hatvanas évek közepének egyik legsikerültebb remekműve a Déli földrész. Ezen a kisméretű domborművön egy, a hullámzó tenger habjait hasító vitorlás hajót látunk az előtérben, fedélzetéről szakállas férfifej kémleli a távolt. A hajót három játékos hal kíséri, a messzeségben feltűnő - és a képmező jobb felső sarkát éppen kitöltő sziget pálmafái között feltámasztott fejjel, időtlenséget sugallva hasal egy bennszü79. Déli földrész, 1971, (fedő- és agyagmázas kerámia, 29, 5*41, 5 cm, lőtt. A tenger hullámai kék mázzal SZÍnea Göcseji Múzeum tulajdona) zettek, a hajó és a sziget őrzi a kerámia 106