Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Gyöngyössy Márton. A bajcsai vár ásatásán előkerült éremanyag

király (1564-1576) áll (26 darab, ebből 4 hamis), őt követi I. Ferdinánd (1526-1564) (23 darab, ebből 1 hamis), majd Rudolf (16 darab, ebből 2 hamis), és végül II. Lajos (1516-1526) (1 darab). Egy esetben nem volt egyértelműen eldönthető, hogy Ferdinánd vagy Miksa kibocsátásáról van-e szó. A leletanyagban volt továbbá nyolc darab olyan hamisítvány is, amelyeknek uralkodóhoz kötése nehézségbe ütközött, mert minőségük igen rossz; szemben az előbb már említettekkel, amelyek formájukat tekintve megtévesztőén egyeznek a hivatalos kibocsátásokkal - csak anyaguk rószszabb (réz). Utóbbiak viszont már éremképüket és köriratukat tekintve is rosszabb minőségűek („cigánykovács-veretek"). E rossz hamisítványok között is volt kettő, amelyeket nyilvánvalóan Ferdinánd-véretek utánérzésének tekinthetünk. Mohácsot követően a pénzhamisítás gyakorlata eladdig sohasem látott mértékben terjedt el. Szervezett központok, műhelyek alakultak ki főúri várakban és ontották a hamis pénzt. Ellenükben hathatósan a királyi hatalom nem tudott fellépni, mivel a részekre szakadt Magyarországon, a pártokra szakadt nemesség körében nem rendelkezett elég tekintéllyel és erővel. Példaként említhetnénk Miklós ötvös esetét, aki majd két évtizedes hamisítói tevékenység után került a hatóság kezére, s vallomásában több pénzhamisító műhelyben végzett tevékenységéről számolt be (1552). Bajcsa esetében is ez a kép rajzolódik ki a leletanyagból. Ferdinánd 22 hivatalos kibocsátású denárával 3 hamis áll szemben, Miksa esetében hasonló az arány, 22:4. Persze, a bajcsai ásatásokon előkerült érmek belső arányait nem tekinthetjük az egész országra reprezentatívnak, azt azonban megállapíthatjuk, a pénzhamisítás mértéke e két uralkodó alatt e végvidéki leletanyag alapján is jelentősnek mondható. Sőt, a hamisítás mindenképpen folytatódott a század második felében is, hiszen még Rudolf esetében is 14 hivatalos kibocsátású dénárral 2 hamisat állíthatunk szembe. A pénzhamisítók terméke tehát a végvárakba is eljutott: a hamisítás sikeresnek mondható, mivel az ittenieket is megtévesztette. A két lengyel pénz felbukkanása önmagában nem lenne meglepő, hiszen a korabeli, 16. század végi magyar pénzforgalomba nagy arányban áramlottak be az értéktelenebb lengyel pénzek. Igazán jelentős mértékben inkább a 17. században erősödött föl ez a folyamat, de gyökerei a 16. századba nyúlnak vissza. A kitiltások, majd valvációk ellenére nem sikerült az értékviszonyokat helyreállítani. A két lengyel pénz megjelenése jól mutatja, hogy a 16. század utolsó évtizedeiben Magyarország végvidékein is forogtak lengyel veretek. Ám a 15. századi lengyel veret, első pillanatban, e leletkörnyezetben érthetetlennek tűnik. Nyilvánvaló, hogy ez is a 16. század végén, a korabeli lengyel véreteket „kísérve" juthatott hazánkba, és semmi esetre 1. Pénzverde. Miksa császár Weisskunig című képes életrajzából Hans Burgmair fametszete, 1515 körül