Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László: A bajcsai vár fém-, fa- és csonttárgyai

FÉM-, FA- ÉS CSONTTÁRGYAK 75 cserépedények mellett voltak fémedények is, ezekből azonban csak néhány maradt ránk, épségben például egy 16 cm átmérőjű vörösrézből kalapált példány. A rézből és bronzból készült drágább felszerelési tárgyak Bajcsán - más hasonló korú lelőhelyhez képest - nagyobb mennyiségben fordultak elő. Miután színesfémből készültek, értékesek voltak, s jó részüket sérülés esetén újra fel lehetett használni. Leginkább így van ez a különböző bronzedényekkel, melyeknek lemezdarabjai alapanyagul szolgáltak a javításokhoz. Bizonyosan ez az oka, hogy ilyen típusú leletekből viszonylag kevéssel rendelkezünk. A katonaság a hétköznapi étkezésnél egyszerűbb tárgyakat használt, például fakanalakat. Bajcsán előkerült néhány hosszú vasnyél töredék, ezek nagyméretű merítőkanalak vagy esetleg serpenyők darabjai lehetnek. A villa végvári környezetben még a 16. század végén is egészen ritka volt, mindazonáltal a kétágú villák használata még főúri környezetben is csak a 16. század első negyedétől ismeretes. A Bajcsán előkerült villanyelek igen finom kidolgozásúak, a legszebb darabnál a vas nyéllapot vékony vörösréz lemezekkel fedték, majd szegecsekkel arra rögzítették a csontborítást. A középkori élet legáltalánosabb, többfunkciójú eszköze a kés, amely a késő középkorban és a kora újkorban a használati céloknak megfelelően számtalan formában és nagyságban terjedt el. Ennek ellenére a kések a korabeli régészeti leletanyagban nem csak hazai, de nemzetközi viszonylatban is kevéssé feldolgozottak. A kutatást nehezítő probléma, hogy a távolabbról odaszállítottak és a helyben készítettek egyaránt forgalomban voltak, s legtöbbször ezek nehezen szétválaszthatok. Az utóbbi időszakban Holl Imre vizsgálatai jelentős előrelépést eredményeztek ezen a területen. A bajcsai kések odaszállított és a katonák által behozott példányok. A kések személyes használati tárgyak voltak, így - ha az őrség etnikai összetételére gondolunk - a stájer és osztrák darabok mellett magyarországi és horvátországi, valamint német kések is lehetnek a leletanyagban. Közülük sok biztosan steyri készítmény. Általában kétféle típusúak. Gyakoribbak az egyszerű nyéllapos példányok, ahol a nyél és a penge találkozásánál szegecselt sárgaréz veret található, a nyél végét pedig gyakran pajzs alakú, domború sárgaréz lemez zárja. Különlegesebbek a gazdagabban díszített, esztergált csontkarikákkal felszerelt és nem egy esetben vésett díszű rézlemezzel ellátott nyéltüskés kések. Ennek a ritkább típusnak Bajcsán számos példánya került elő, mennyiségük - legalábbis Magyarországon - kiemelkedőnek tekinthető. Ugyancsak konyhai eszköz volt a vékony vaslemezből kalapált, ívelt pengéjű bárd, és ennek véljük a néhány nyéllapos nagykést is. A vágóeszközök között önálló csoportot képeznek az összecsukható bicskák.