Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László–Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása

BAJCSAVÁR RÉGÉSZETI KUTATÁSA 61 állapotokkal, nem tartották érdemesnek a homokra épült, teljesen megsüppedt, rozzant, omladozó várba munkát fektetni - bár ehhez a döntéshez nyilván az is hozzájárulhatott, hogy katonailag nem volt szükségük az erősségre. Az ásatások során előkerült leletanyag, mint arra már utaltunk, igen gazdag és sokrétű, ugyanakkor kiváló datálhatósága és párhuzamai révén különleges helyet tudhat magáénak nemcsak a Mura-vidék, hanem az egész Délnyugat-Dunántúl leletegyüttesei között is. A források szerint az őrség német gyalogosait Stájerország Vorau negyedéből verbuválták, míg a könnyűlovasok nagy része szlavóniai végvárakból, Kaproncáról és Ivanicsról származott. A vár építésénél pedig stájerek és magyarok dolgoztak. Ezeket a tényeket mindenképpen figyelembe kell venni a leletanyag értékelésénél, annak összefüggéseit azonban sokkal tágabb kitekintésben kell vizsgálni. A bajcsavári anyagban együtt jelentkeznek a Mura-vidéki, így a stájer, horvát, szlavóniai és magyar áruk, mellettük viszont előfordulnak német, osztrák és itáliai készítmények is, részben az őrség sokszínűsége, részben a Magyar Királyság közismert osztrák, német és itáliai kereskedelmi kapcsolatai, főként azonban a stájerországi ellátás eredményeképpen. A leletanyag nagy számban tartalmaz különféle szerszámokat, munkaeszközöket, fegyveres épület-alkatrészeket, viseleti tárgyakat, asztali készleteket, edényeket, pénzeket, valamint különösen nagy mennyiségben állatcsontokat. Mindezekből nyújt érdekes ízelítőt a kiállítás és az anyagát számba vevő katalógus. Az összefoglalónkban idézett és felhasznált újabb grazi és bécsi levéltári adatokat Leopold Toiflnak és Pálffy Gézának köszönjük. FONTOSABB IRODALOM DOMOKOS GY., Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. Budapest 2000. GAÁL A., Török palánkvárak a Buda-eszéki út Tolna megyei szakaszán. In: Magyar és török végvárak, 1663-1684. Szerk.: Bodó S.-Szabó J. Eger 1985, 185-197. (Studia Agriensia 5.) KELENIK J., A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén. In: Végvár és környezet. Szerk.: Petercsák T.-Pető E. Eger 1995, 163-174. (Studia Agriensia 15.) PÁLFFY G., Európa védelmében: Haditérképészet a Habsburg Birodalom magyarországi határvidékén a 16-17. században. 2. jav. és bőv. kiad. Pápa 2000. ROTH, F. О., Wihitsch und Weitschawar: Zum Verantwortungsbewußtsein der adeligen Landstände Innerösterreichs in Gesinnung und Tat im türkischen ,Friedensjahr' 1578. Teil II: Erbauung und Einrichtung des Kastells Bajcsavár (1578). Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark 61 (1970) 151-214.