Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Vándor László–Kovács Gyöngyi: Bajcsavár régészeti kutatása

Baj csavar régészeti kutatása Vándor László-Kovács Gyöngyi A

török kori Baj csavar (a korabeli német nyelvű forrásokban Wdtschawar) maradványait a délnyugat-dunántúli Bajcsa falucska határában évszázadokon át egy 10-12 m magas homokdomb őrizte (1. ábra). Sajnos mindez már csak múlt időben igaz, a helyszínen működő homokbánya ugyanis lassan eltünteti a dombot, vele együtt pedig a vár helyét is. A határ elnevezése (Törökvári-dülő) azonban továbbra is emlékeztet az egykori erősségre. Bajcsa falu Nagykanizsától 8 kilométerre délnyugati irányban található, önálló településként a 18. századtól létezik, ma közigazgatásilag Nagykanizsához tartozik. A hajdani Kanizsa-patak mocsaras völgyének nyugati partján épült erődítmény - mint Pálffy Géza tanulmányában is olvashatjuk a 16. század utolsó harmadában a Kanizsától a Muráig terjedő védelmi övezet, az un. bajcsavári kapitányi körzet központi vára volt. 1578 őszén a stájer rendek támogatásával épült, és 1600-ban, Kanizsa török kézre kerülésének idején hagyták el. Feladata a Muraköz, illetve a Stájerország elleni török támadások feltartóztatása volt. Többszáz fős őrségének élén főkapitányként a közeli birtokos és nagyúr, Zrínyi György familiárisa, Malakóczy Miklós állt. Az 1995 és 2001 között évről évre végzett kutatásoknak köszönhetően a török kori királyi végvárrendszerben Baj csavar régészetileg a legjobban