Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Leopold Toifl: Bajcsavár története stájer levéltári források alapján

BAJCSAVAR TÖRTENETE 31 A rendek által Baj csavarra küldött biztosok, Gottfried Breuner, Erasmus von Saurau és Hans Franz von Neuhaus, ezenkívül elrendelték, hogy tisztítsák ki az elhanyagolt árkot, és az onnan kitermelt földből építsenek egy sáncot. A már 1578 októberében ásott kutat viszont a környék szétrombolt templomainak köveiből kellett kirakni, és rendes kútkávát kellett építeni. Továbbá 1580. április 4-én egyúttal úgy döntöttek, hogy a váron kívül egy második kutat építenek, kizárólag a lovak itatására. A várbeli kút mellett álló élésházat megemelték, hogy jobb fedezéket nyújtson egy esetleges támadás esetén a vizet merítő katonáknak. Az addig szalmával fedett katonaszállások tetejét 1580 folyamán a Mura menti Szemenyébol hozatott zsindelyre cserélték. Ezen felül egy 1580. április 7-én kelt levélben már felmerült a gondolat, hogy a huszárok egy részét helyezzék át Murakeresztúrra, mert így több helye lenne a gyalogosoknak, és a zsúfoltság enyhültével csökkenne a tűzveszély a várban. VÉG NÉLKÜLI JAVÍTÁSOK Három évvel később Christoph Pemerl bajcsavári építési írnok (Bauschreiber) indítványozta a sütőkemencék újjáépítését, és ugyanebben az esztendőben (1583) megépült a vár hadszertára melletti lőportorony (lőportároló helyiség) is. Georg Huber március 14-én kelt leveléből tudjuk, mekkora szükség volt a javításokra: a kút fácsorgói elrohadtak, a palánkok egy része beomlott a várárokba, a főkapu melletti földsánc veszélyesen megrepedezett. Malakóczy Miklós főkapitánynak azonban még nagyobb fejtörést okozott, hogy a kút melletti bástya beomlással fenyegetett. Mindezen aggasztó hírek ellenére a javítási munkákhoz szükséges 3000 forint kifizetése elmaradt. A grazi haditanács és a stájer tartomány vezetőinek energiáit inkább az a végeláthatatlan vita emésztette föl, hogy miként osztozzanak a tetemes költségeken. Ezen Pemerl építési írnok újabb, 1583. decemberi panaszlevele sem tudott változtatni, amely már arról szólt, hogy Baj csavar sürgős javítási munkák hiányában elpusztul. Csak 1584. május közepén egyeztek meg a felek végül abban, hogy a javításokat a környék helybéli lakosságával kell elvégeztetni. A munkákba bevonták a várkatonákat is, de a magyar őrség nem teljesítette e feladatait. A problémákra tényleges megoldást tehát ezek a törekvések sem hoztak. Christoph Baumgartner hadszertárnok 1584- július 20-án kelt beszámolója szerint a palánkok már teljesen elkorhadtak, és szinte semmiféle védelmet nem nyújtottak az akkortájt újult erővel portyázó törökökkel szemben.