Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Leopold Toifl: Bajcsavár története stájer levéltári források alapján

A VÁR KELETKEZÉSE A Nagykanizsától 8 kilométerre délnyugatra található mai Bajcsa falu határában, 1578 szeptemberében, Hieronymus Arconat várépítőmester vezetésével kezdődtek meg az építési munkálatok, amelyeket stájer favágók és magyar ácsok, kovácsok és kőművesek végeztek. A katonaság biztosította védelem alatt folyó erődítési munka október közepére annyira előrehaladt, hogy gerendavázas katonaszállások (barakkok), sütőkemencék, s hadianyagés élelemtároló házacskák is álltak már. A grazi tartományi hadszertárból a tervezett kapuépületre ütőórát, továbbá egy riadóztatásra szolgáló harangot és három ágyút küldtek Baj csavarra. Október 5-én a védőpalánkok körül megkezdték a várárok kiásását is. 1578 októberében a szomszédos Muraköz nagyurának, Zrínyi György királyi tanácsosnak és Magyarország tárnokmesterének a feladata lett, hogy az új várat saját akarata szerint 200 huszárból, 200 délszláv gyalogosból (ún. haramiából) és 150 német gyalogból álló őrséggel szerelje fel. Az egész várőrség felfegyverzéséről, ellátásáról és fizetésérői viszont Stájerország gondoskodott. A lovasság feletti parancsnokságot Zrínyi két kapitánynak, Julius von Salmnak és Herkovich Jánosnak adta át, a német gyalogosokat pedig Wolf Engensteinernek rendelte alá. Valamennyi tiszt és végvári vitéz a magyar-horvát nemesnek, egyúttal Zrínyi előkelő familiárisának, Malakóczy Miklósnak tartozott engedelmességgel, aki bajcsavári főkapitányi tisztéért havi 50 forint zsoldot kapott (1. ábra). Október 26-án a stájer rendi kormányzat elismerte Zrínyi Györgyöt a várkatonaság legfőbb vezetőjének, de fenntartotta magának a jogot, hogy a Baj csavaron mindenkor állomásozó német gyalogosokat kizárólag a stájerországi Vorau negyedéből (Viertel Vorau) toborozzák. A könnyűlovasok nagy része ezzel szemben szlavón végvárakból, nevezetesen Kaproncáról és Ivanicsról származott. Az ő jogaikat és kötelességeiket egy 1578-ban készült horvát nyelvű lovassági hadiszabályzat foglalta össze, amelyre beiktatásukkor tettek ünnepélyes fogadalmat. Hamarosan mégis nyilvánvalóvá vált, hogy a törökök nem tartják tiszteletben az új bajcsavári és murakeresztúri erősséget. A kanizsai végvidék magyar főkapitány-helyettese, Tharnóczy Farkas már 1578. december 24-én arra figyelmeztetett, hogy a törökök támadást terveznek, és a bajcsavári őrség növelését javasolta. Ez elől ugyan a stájer rendek anyagi okokból elzárkóztak, abba azonban beleegyeztek, hogy újabb 500 forintot fizessenek az erődítési munkálatok folytatására. A török veszély persze továbbra is