Weitschawar. Bajcsa-Vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében (Zalaegerszeg, 2002)

Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl határvédelmében a 16. században

A BAJCSAVARIG VEZETŐ UT 23 folytatott tanácskozások végül egyöntetűen az aktív védelem koncepciója mellett döntöttek. Ez azt jelentette, hogy a végvidéki főkapitányságokat úgy kívánták újjászervezni, hogy azok a török portyákkal szemben a kedvező természeti akadályokra még inkább építve, amennyire csak lehet, hermetikusan záró és szigorúan ellenőrizhető védelmi övezetekké váljanak. Az elkövetkező esztendők intézkedései azután - ha nem is mindig az előzetes helyszíni felmérések javaslatainak megfelelően - országszerte meghozták az első eredményeket. A kanizsai főkapitányság területén a Kanizsa-patak völgyét malomgátakkal duzzasztották fel, az erdőket, utakat és átkelőket bevágták és eltorlaszolták, az utóbbiak mentén pedig kisebb-nagyobb várakat-őrházakat emeltek, a rendszerbe nem illő erődítményeket pedig felrobbantották. Ennek eredményeként az 1580-as évek elejére egymástól már látótávolságban álló, új várak és őrházak segítségével a korábbinál hatékonyabban ellenőrizték az átkelőket, a nagyrészt hézagmentes vízvédelmi rendszer kialakításával pedig a portyázókat jelentősen akadályozták újabbak létrehozásában. BAJCSAVÁR ÉS A STÁJER SEGÍTSÉG JELENTŐSÉGE Baj csavar felépülését 1578 őszén e reformoknak és a Mura mentén már hosszabb ideje fenyegetett Stájerország tetemes segítségének köszönhette (5. ábra). Miután a rendek 1576-1577-ben hiába próbálkoztak a Muraközben és a szemenyei őrhelyen a török portyák délszláv gyalogosok segítségével történő feltartóztatásával, belátták, nem maradt más útja tartományuk hatékonyabb védelmének, mint a Kanizsa és a Mura közötti legfontosabb stratégiai helyen egy új erődítmény emelése és egy kisebb határvédelmi zóna kiépítése. A Vízvár, Berzence és Csurgó alkotta egykori „stájer" várláncolat helyébe így lépett az 1578 végén életre hívott bajcsavári kapitányi körzet. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl határvédelmében - a mindenkori török veszélyre érdekeik szerint reagálva - ezzel több évtizedes folyamat után a csúcsára ért. A tartomány határához már viszonylag közel, de még az ütközőzóna szerepét betöltő Magyarországon, a rendek költségén egy jelentős alapterületű, teljesen új erődítmény épült, amelynek zsold-, hadianyag- és élelemellátása, azaz teljes fenntartása és utánpótlása az említett őrhelyekkel együtt - bár gyakran óriási nehézségekkel - csaknem kizárólag Stájerország lakóira nehezedett. Mindezek ismeretében érthető, miért egyezett bele az Udvari Haditanács a bajcsavári kapitányi körzetnek a stájer rendek által már hosszú ideje eltartott szlavón főkapitánysághoz