Josip Vidovic: A Šenkovec-i pálos kolostor. A pálos kolostor régészeti kutatása (Csáktornya, 2001)

Szent Ilona, Senkovec 1990-1996. 1990 és 1996 között került sor az egykori pálos kolostor építészeti maradványainak régészeti feltárására. A kolostort a pálosok építtették 1376-ban, a Lackfiak, az akkori Muraköz és Csáktornya földesurainak megrendelésére. A földesurak Csáktornya közvetlen szomszédságában a pálos rendnek birtokot és a „Várhelj" nevü helységet adományozták, ahol kolostort, valamint a Boldogságos Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére templomot építettek, hogy a templomban az adományozók, és őseik lelki üdvéért imádkozzanak. Az adományt 1386-ban Mária királynő, majd 1406-ban Zsigmond király is megerősítette. Csáktornya és a Muraköz későbbi urai, a Ciliéi grófok (Ciliéi Hennán) 1420-ban a kolostornak adományozták Senkovec (Sinkolcz) falut. 1546-ban a Muraközt a Zrínyi család örökölte meg. A Zrínyiek számos kiváltságot és birtokot adományoztak a pálos rendnek, és a kolostor mellé felépítették hatszög alaprajzú családi mauzóleumukat. Az épületegyüttes 1695-ben tűzvész martalékává vált. Az újjáépítési munkálatok 1705-ig tartottak. A politikai helyzet következtében azonban a Zrínyi család sírhelyét átalakították Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt kápolnává. Valószínűleg már ekkor eltávolították a dicsőséges Zrínyiek földi maradványait. A feltételezést megerősítették a „Horvát Sárkány Testvériség" régészeti kutatásai, melyet 1924-ben Emilij Laszowski vezetésével végeztek. A kutatások célja az volt, hogy a Zrínyi család feltárt földi maradványai ezúttal a család rangjához méltóbb helyre kerüljenek, a Zágrábi Székesegyházba, ahová korábban már átszállították Bécsújhelyről Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf földi maradványait. Az 1990-ben megkezdett feltárások szondázó jellegűek voltak, amely után határozat született anól, hogy az egész létező szentély körüli területet módszeresen kell feltárni, és amennyiben ez lehetséges, teljes egészében restaurálni kell a lelőhely középkori épületmaradványait, és azt régészeti romkertként bemutathatóvá kell tenni. Az 1990-ben megkezdett szondázó ásatások során a kolostor és temetkezőhely területének felét tárták fel. A további feltárások a későbbiekben valósulnak meg: erre kötelezi a kutatókat az eddig feltárt leletanyag és az ásatási eredmények. BEDEKOVIC, „Natale solum saneti Hieronymi 1752" - A pálos kolostor a XVIII. század közepén