Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 8. Keménfa és iskolája;

Ő csak egy tanévet tanított az új iskolában, amelynek bútorzata, berendezése is új volt. Minden szemléltető eszközt megkapott, ami az akkori elemi iskolában szükséges volt. A tanterem tágas és világos, az iskola körül nagy udvar és kert, amit a tanítók szépen parkosítottak. A gyerekek most már egész éven át optimális körülmények között tanulhattak. Az 1937/38. tanévre az egyházközségi képviselőtestület Mozsolics Piroskát, a salomvári tanítónő húgát választotta meg tanítónak. Ő a házasságkötéséig, 1943-ig tanított az iskolában. Távozása után szintén választással került az iskolába Németh Ilona tanítónő. Ezekben az években nemcsak az 1-6. osztályos gyermekeket kellett a tanítónőnek tanítani, hanem szombaton az ismétlő iskolásokat, vasárnap pedig a gyerekeket templomba kellett kísérni. Az 1947/48. tanévben Salomváron kialakult a körzeti általános iskola szakrend szerinti oktatással. Ettől a tanévtől kezdve a keménfai felső tagozatos tanulók is oda jártak. Első évben természetesen csak az 5-6-7. osztályosok, a következő évben már a 8. osztályosok is. 1948-ban a keménfai iskolát is államosították, de a tanító maradt 1950. augusztus 31ig. Ekkor a Zala megyei tanács oktatási osztálya Németh Ilonát Petőhenyére helyezte át, Keménfára pedig Kovács Antalt helyezte Petőhenyeről.

122 Ezekben az években a tanulók száma 23-28 között volt az 1-4. osztályban. A tanítónak gyakran kellett értekezletre járni a salomvári iskolába. A tantestülettel igen jó kollegiális, némelyekkel baráti kapcsolata alakult ki. A tudatos, magas szintű pedagógiai munka következtében a tanulók fegyelme, tudásszintje is magas volt. Nem is hagyták sokáig Keménfán Kovács Antalt: 1954. január 1-jei hatállyal a zalaegerszegi járás alsó tagozatos szakfelügyelőjévé nevezték ki. Keménfára pedig a zalalövői iskolából helyezték át Szita Istvánné tanítónőt. Ó családjával együtt költözött a szolgálati lakásba. A faluközösségbe és a salomvári tantestületbe is igen hamar beilleszkedett. A tanítás mellett a népművelő feladatokat is vállalta. Vezette a községi könyvtárat. TIT előadásokat szervezett és hosszú évekig községi tanácstag is volt. Az iskola környékén valóságos kis arborétumot alakított ki ritka, egzotikus fákkal, cserjékkel. A tanításban is nehéz munkája volt, hiszen az 50-es, 60-as években viszonylag magas volt a tanulólétszám. Az 1958/59. tanévben pl. 40 tanuló volt a 4 osztályban és még 65/66-ban is 38.

123 Sokat küszködött a cigánytanulókkal, akiket még az iskolába járáshoz is nehéz volt hozzászoktatni, a tanuláshoz meg szinte lehetetlen. Tanítványai szilárd alapismeretekkel kerültek a felső tagozatba, s ott is jó eredménnyel tanultak. Közülük 6 tanuló ment gimnáziumba és sikeres érettségi vizsgát tett, 2 főiskolát, egy fiú pedig egyetemet végzett. Csak a cigánytanulók egy része került túlkorosán az 5. osztályba. 76