Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 4. Az általános iskola megteremtése

Az első körzeti igazgatót 1948. szeptember 1-jei hatállyal nevezték ki Kanyó László személyében, aki ezt megelőzően Zalalövőn tanított. Feleségét is, aki szintén pedagógus volt, az iskolához helyezték, így most már 6 tanító tanította a 8 osztályt 6 tanulócsoportban. Az alsó tagozatban az 1-3. és a 2-4. osztály összevontan tanult, a felső tagozat pedig osztályonként önálló tanulócsoportban. Szaktanárok nem voltak az iskolában, ki-ki „kedvenc" tantárgyát tanította, amelyből később esetleg szaktanári képesítést is szerzett. Az 1948/49. tanévben bevezették kötelező jelleggel a német nyelv tanítását, de sem tankönyv, sem szaktanár nem volt. Az 5. osztályban a következő tantárgyakból kaptak osztályzatot a tanulók félévkor és tanév végén: Magatartás, Szabadbeszélgetés, Magyar nyelv és irodalom, Történelem, Föld- és néprajz, Természetrajz, Számolás és mérés, Rajzolás, Ének, Testnevelés, Háztartási gyakorlatok, Német nyelv, Hit- és erkölcstan. Megállapították az általános tanulmányi eredményt is. Pl. jórendü. A magatartás minősítésére 3 érdemjegyet használtak: példás (3), jó (2), tűrhető (1); a tanulmányi előmenetelre pedig 7-et: kitűnő (7), jeles (6), jó (5), közepes (4), elégséges (3), gyenge (2), elégtelen (l).

94 A tanterem akkor is kevés volt, mindössze 2 és egy szükségtanterem, így a tanítás váltakozva, délelőtt-délután folyt. A 6 tanulócsoportban 230 gyerek tanult ebben az évben. Visszajöttek a 7. osztályba azok is, akik 12 évvel korábban maradtak ki az elemi iskolából és most általános iskolai végzettséget akartak szerezni. Igen megnőtt a tanulási kedv. Szinte úgy érezték a szülők és a gyerekek is, hogy az évtizedek elmaradottságát 1-2 éven belül kell behozni. Az államosítás utáni években nagyon sok gyerek tanult tovább középiskolában, majd főiskolán és egyetemen is. Az általános iskola igyekezett megvalósítani azt a nevelési célt, amelyet Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós, az Országos Köznevelési Tanács elnöke így fogalmazott meg arra kérdésre, hogy milyen embereket neveljünk: Egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettre kész, szép célokért hevülő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni és élni a szépet és nagyot minden téren, akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggéseit, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon és jóakaraton épülhet.

95 Bár ez az időszak nem volt mentes az ellentmondásoktól és a nevelési kudarcoktól sem, mégis óriási előrelépés volt községünk kulturális felemelkedésében, hiszen megteremtette az egységes alapműveltség megszerzésének lehetőségét, lerakta a későbbi fejlődés alapjait. 60