Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

III. A salomvári iskola története - 1. A falu iskolája és tanítói 1868 előtt

A következő módon szabályozott stólája van: Hirdetési levélért 3 garas, a halottak fölött való énekért 7 garas, ünnepélyes requiem miséért 15 garas, a gyermekek tanításáért minden olvasótól 15 garas, minden írótól 10 garas, téli időben egy db tűzifa és harmadrésze annak, amit házáldáskor fizetni szoktak. A zalalövői iskolamester Lövő, Mindszent, Szalapataka és Pusztaszentpéternek szolgál. Van háza a plébánosi telken, amely összeadott boronából a lövőiek által készült, áll pedig csak egy szobából, konyha, éléskamra és istállóból. Fenntartása és tatarozása a lövőiek dolga, amely házért eddig 1 Ft bért, de jövőre ezt fizetni a lövőiek, szalapatakaiak, szalamindszentiek, pusztaszentpéteriek és fernekágiak köteleztetni fognak. Egyúttal nekik meghagyatott az is, hogy minél előbb alkalmas iskolát építeni törekedjenek, miután a szükséges anyagot erre a célra a földesurak fogják szolgáltatni. Otthon van egy kis kertje, amelyet a szalalövőiek, szalamindszentiek, szalapatakaiak és pusztaszentpéteriek kerítenek be. Ingatlan földdel nem rendelkezik, házi járulékai a következők: Készpénzben minden egyes telektulajdonos lakostól 6 garas, zsellértől és hazátlan zsellértől 3 garas, gabonából Lövőn és Mindszenten minden egyes egész telkes lakostól fél mérő, a féltelek tulajdonosoktól negyed mérő, felében búza, felében rozs. Szalapatakán minden szántótól negyed mérő rozs, Pusztaszentpéteren semmi. Mint harangozó a zalalövői határ minden, gabonával bevetett szántóföldjétől egy kéve gabona, minden egyes szőlőtől egy pint bor. Szed ezen kívül kamatot is, Zsámár György remetétől 12 mindszenti gyerek ingyen taníttatása címén a zalalövői iskolamesterre hagyományozott 200 Ft után, mely összeg tényleg azonban Szalamindszent községben van künn, akik magukat jelen alkalommal kötelezték, hogy minél előbb ezen összeget le fogják fizetni."

56 Mint látjuk, a tanítót teljes egészében a lakosság fizette, illetve megélhetésének egy részét saját magának kellett megtermelnie a használatra kapott földben. Ezért kellett a szolgálati lakások mellé istállót is építeni, hiszen a „mesterek" gazdálkodtak is. A házi munkába, állatok gondozásába gyakran a tanulókat is bevonták. Ennek megvolt az az előnye, hogy a gyakorlatban is elsajátíttatták velük a mezőgazdasági ismereteket. A gyermekek tandíjat fizettek, így természetesen minden gyerek nem járhatott iskolába, hiszen községünkben nagyon sok szegény ember lakott, akik nem csak a tandíjat nem tudták megfizetni, hanem megfelelő ruházatot sem tudtak vásárolni gyermekeik téli iskolába járásához. Érdekes, hogy a fent idézett Canonica Visitatio szerint 1830-ban már létezett a mai értelemben vett alapítvány az iskola javára és ösztöndíj a 35