Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

II. A templom és a plébánia története

1902-től 1909-ig Vinhoffer Dezső volt a plébános. Ő sokat törődött a tehetséges gyerekek továbbtaníttatásával. 1909-ben egy májusi litánia után köpenyének egyik szárnyát a minisztráló Szegedi Károly tanulóra terítve, a gyerek vállát átölelve sétált vele a templomkertben és beszélgettek. A plébános arra bíztatta a fiút, hogy tanuljon tovább középiskolában, mert amilyen jó tanuló, középiskola után akár egyetemre is mehet. A fiú azt válaszolta, hogy szívesen tanulna, de az édesapja nem engedi, mert nincs hozzá pénzük. A plébános elment a gyerek szüleihez, hogy az apát rábeszélje: engedje fiát továbbtanulni. Nem kell ám a gyereknek feltétlenül papnak lennie - mondta. Amilyen jó feje van, lehet belőle tanító, jegyző, vagy ügyvéd is. Fizetni nem kell a taníttatásért, mert ő elintézi, hogy a fiú szegényalapon, tandíjmentesen tanulhasson. Az apa válasza igen jellemző az akkori falusi ember mentalitására. így válaszolt: „Tudja mit, plébános úr! Nem kell nekem se fiskális, se jegyző. Legyen ez a gyerek csak olyan húzó-vonó szegény ember, mint amilyen én vagyok." így lett a kis Karcsiból húzó-vonó szegény ember egész életében, de azért felnőtt korában is kitűnt társai közül eszességével, talpraesettségével, és a munkában mindenütt vezető volt.

43 Vinhoffer plébános úr hirtelen halállal, fiatalon halt meg 1909. szeptember 22-én. Vasárnap reggel a hívek hiába várták a templomba, csak nem ment a mise kezdetére sem. Hálószobájának ablakát betörték és egy gyereket bújtattak be rajta, hogy megnézze, mi történt a plébánossal. A fiú halva találta őt az ágyban. 42 éves volt. Sírja a salomvári temetőben van. 1909-től Huszár Mihály volt a plébános, a káplán pedig Virág Ferenc. 1911-ben néhány hónapig Farkas Kálmán a plébános, 1911 júniusától 1916 márciusáig Bessinger Sándor. Neki több káplánja is volt: Kardos József, Pintér Imre 1916 márciusától Szele Alajos volt a plébános 1920-ig.

44 1920 októberében került ide plébánosnak Csoknyai Ernő, aki 1886ban született Egyházasrádócon. Apja Csoknyai József nemes származású parasztember volt. 5 lány és 2 fiú volt a családban, Ernő volt a legidősebb. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Szombathelyen végezte. 1910ben szentelték pappá. Vámoscsaládon, majd Szepetneken volt káplán. A világháborúban, mint tábori lelkész vett részt, onnan betegen jött haza. így került Salomvárra plébánosnak 1920-ban. A harmincas évek végén esperesi kinevezést kapott. A plébános jövedelmét részben a papi birtok, részben a hívektől beszedett karc jelentette. A plébániának ekkor 12 kh szántója és nagy erdeje volt, amelyben egy kocsis, egy gulyás és 2 háztartási alkalmazott dolgozott. 24