Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

I. Legrégibb írott emlékeink

cselédei voltak. Rajtuk kívül időszakos alkalmazottak is dolgoztak a gazdaságban: aratómunkások kb. 60-an. Ők kézi erővel arattak, majd a kepehordásban segédkeztek és a cséplést végezték el mindkét majorban. Emellett évenként 7 nap robotot is kellett dolgozniuk az uraság hegyi birtokán teljesen ingyen, csak a 40-es évek elejétől kaptak érte némi napszámbért. Kishegy teljes egészében Eitner birtok volt. Jó minőségű szőlőt, főleg rizlinget termeltek egy szakember, a vincellér irányításával. Az aratók a munkájukért gabonát kaptak. Az aratókon kívül hónapos munkások is dolgoztak az uradalomban. 6 hónapon át, tavasztól őszig végezték a mezőgazdasági gyalogmunkát. Munkájukért havi bért kaptak és természetbeni járandóságként étkezést és szállást. Téli időszakban alig volt kereseti lehetőség a faluban. Néhány férfi mehetett az uraság erdeibe ölfát vágni, vagy a rétekre árkot ásni. Akinek állatai voltak, azokat gondozta, s mellette háziipari tevékenységet folytatott: söprüt kötött, kosarat font, vékát kötött, gereblyét faragott. Ilyenkor a nyári munkákhoz minden szerszámot előkészítettek. A lakosság számának alakulása: 1757-ben 315 1852-ben 434 1770-ben 405 1871-ben 462 1810-ben 538 1880-ban 571 1820-ban 444 1891-ben 784 1832-ben 536 1899-ben 788 1841-ben 460 1910-ben 870 A község jellege 1848 előtt úrbéres község. Ekkor nemesi birtok 2369 kh jobbágyi birtok 334 kh plébánia birtok 50 kh közös erdő és gyep 325 kh A község közigazgatása régi és nagy kiterjedésű volt. 1895-től volt állami anyakönyvezés, közigazgatásilag a salomvári körjegyzőséghez tartozott Keménfa, Budafa, Zalacséb, Ozmánbük, Vaspör és Zalaháshágy is. Postahivatal a múlt század végén már volt a községben. Postamester az akkori kántortanító, Kiss Márton felesége volt.

31 A község lakosságának döntő többsége mindig a mezőgazdasággal foglalkozott, de csak kevés családnak volt annyi földje, hogy a megélhetést biztosítani tudta volna. A lakosság nagyobb része az uradalomban dolgozott, idénymunkában. Tartós munkalehetőség a férfiak számára 1913-ban akadt, amikor a zalalövő-zalaegerszegi vasutat építették. A vonal a Zala bal partján 17