Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)

VIII. Az önálló fejlődés útján

szederindában megbotlott és elesett. Itt lőtték le a pandúrok. A monda szerint olyan széles melle és válla volt, hogy amikor holttestét feltették a szekérre, fennakadt a két válla a szekér két oldalán. Nyilván az óriás termete miatt becézték Kisgyerek Jóskának. Rönkhúzás Ez a máig élő népszokás a század elején keletkezett. Eredete a népmesék világában gyökeredzik. A szegénylegény a népmesékben is mindig elérte vágyai beteljesülését: felcsaphatott huszárnak, legyőzte a hétfejű sárkányt vagy éppen elnyerte a királylány kezét. Ha a faluban a farsang folyamán nem volt esküvő, akkor a fiatalok eljátszották, hogy mégis legyen lakodalom. A hosszúszekérre egy farönköt fektettek, arra ültették a felöltöztetett menyasszonyt és vőlegényt. Eljátszották a menyasszony-búcsúztató ceremóniáját, majd a fiatalok végighúzták a rönkön ülő jegyespárt a falun, közben énekeltek. A násznép és szinte a falu egész fiatalsága kísérte őket a cigányzenekarral együtt. Az utcákon több helyen megálltak, ott dobszó után a kisbíró elmés és tréfás híreket kiáltott ki: menyasszonyról, vőlegényről, násznépről és a falu bármely lakójáról. Megsértődni nem lehetett! Amikor a falu főutcáját bejárták, bevonult a násznép a lakodalom (mulatság) színhelyére, napjainkban a kultúrházba, ahol a pap összeadta a párokat. Természetesen itt is vidám, vicces szöveg volt az esküvő, s utána reggelig mulatott nemcsak a násznép, de az egész falu. Ez az egyetlen népszokás, amely túlélte a két világháborút, a rövid békeidőszakot, majd a szocializmust, és napjainkban is kedvelt. Gyakran a szomszéd községek fiatalsága is részt vesz rajta. VIII. Az önálló fejlődés útján Az 1989-90-es évek községünk életében is a nagy várakozások, nagy tervezések időszaka volt. 1990. augusztus 22-én megalakult a Salomvári Faluvédő Egyesület. Célja a falu lakosságának szervezése a társadalmi, gazdasági, falufejlesztési célok érdekében. Az egyesület elnöke Vásár István lett. Ebben az időszakban is nagyon sok társadalmi munkát végzett a lakosság az egyesület vezetőjének irányításával: betonozott parkolókat építettek az orvos, a plébánia és a tsz irodaháza elé, új kerítést a középületek elé, új, a tájba illő, fából készült váróhelyiséget a buszmegállóba. Megszervezték az utcák fásítását, gyakran ők maguk el is ültették a fákat. Ismertették az új választójogi törvényt és megszervezték az önkormányzati választásokra a jelöléseket. 124