Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001)
I. Legrégibb írott emlékeink
1522. Junius 27-ről különös dolgot olvashatunk Salamonvárról: Bősök falu jobbágyaitól 6 lovat elkötöttek és azokat a jobbágyok a Zala megyei Salomvára oppidum Szt. László napi (június 27.) országos vásárán találták meg. Kondor Jakab katafalvai jobbágy árulta azokat. A katafalvai bíró vállalta az impenziót (igazságszolgáltatást), de a terminusát elhalasztotta, és amikor ezután a jobbágyok hazaindultak, megtámadta őket sok katafalvi jobbággyal, és egy jobbágytól süveget, íjat elvett és az összeseket súlyosan megverte. 18 Itt Salamonvára helyett már Salomvárt olvashatunk. A mohácsi csata utáni zűrzavar jeleit ennek a községnek az életében is megtaláljuk. A folytonos török betörések miatt a jobbágyok és szolgák is elszökdösnek, elbujdosnak. 1579-ben Sárkány Gábor birtokán 5 jobbágyporta van elhagyott állapotban. 1588-ban Salomvaron a Térjék rész teljesen elhagyott, a Sibrik és Bagody részből 16 porta üres. 1588ban Tompa, Ákosfalva, Hermánfalva, Erdeifalva elhagyott községrész. 1 A legnagyobb csapás a törökök részéről nem éppen a falut, hanem messze földön híres szőlőbirtokát érte. A veszprémi káptalan tesz erről említést 1648-ban azzal, hogy most kezdik az elpusztult szőlőket helyreállítani. Valószínűleg a falut ekkor nem érte támadás, mert a Zala folyó mentén óriási mocsaras rész volt, amelyen a törökök nem tudtak átkelni. A Zalán Budafánál volt gázló, a törökök ott keltek át a folyón és pusztították elé Budafát, Zalalövőt és az egész Kerka-mentét. A keresztúri templom és a község is, amely eddig Salomvárhoz tartozott, pusztasággá lett. A salomvári plébánia pedig hatalmassá nőtt: Zalaháshágy és Zalalövő minden külközségével együtt hozzá csatoltatott, területe 130 négyzetkilométer lett. 1562-ben Chebi Pogány Péter fiai: Boldizsár, János és Menyhért a vasvári káptalan tanúsága szerint az atyai örökségen és jogokon megosztoznak olyképen, hogy Boldizsár és János kapja a Zala megyei, Menyhért pedig a máramarosi birtokokat. A Zala megyei birtokok a következő helységekben vannak: Cheb, Salomvár, Tompa, Erdeifalu, Ákosfa. 1567-ben Chebi Pogán Sára, Prodarith Mátyás özvegye, Osztopáni Perneszi András felesége Katalin, továbbá Pogán Sára lánya Klára, néhai Perneszi Farkas özvegye személyesen vallják, hogy Hashagy Imre az elmúlt években Pogán Sára egy jobbágyának rétjén a Zala folyó mellett Salomvár, másként Harkál oppidumban kétkerekű malmot épített magának, és így a malom telkét a jobbágyoktól, következőleg Pogán Sárától a maga számára erőszakkal lefoglalta. Fent nevezettek Hashagy Imrével és örököseivel egyezségre akarnak lépni a malom telkének visszaszerzésében azzal a kötelezettséggel, hogy mind a hasznot, mind a kárt egyenlően megosztják. Ha a fenti felek közül valamelyik erről 10
